Folytatva az előző bejegyzést..:

3. A harmadik kockázati tényező: a csecsemők gyomorsav és emésztési problémáinak hátterében az anyatejes táplálás hiánya vagy túl korai befejezése.

Nincs értelme ezt a témát hosszasan taglalni (most nem is ez a lényeg és bizonyos oldalakon megteszik ezt mások is), megjegyzésként talán csak annyit, hogy a WHO (World Health Organization) is minimum 6 hónapos korig kizárólag (hozzátáplálás és tápszer nélküli) anyatejes táplálást javasol, majd plusz 16-18 hónapig anyatejjel kiegészített táplálkozást.

 Ebben az időszakban lesz óriási jelentősége annak, hogy mivel kezdjük a hozzátáplálást és ismerjük-e egyáltalán azokat az ételeket, melyek ételallergiát vagy lappangó ételintoleranciát (érzékenységet) okoznak vagy okozhatnak. És ennek a kérdésnek az eldöntését nem hagynám a Védőnőre és a Gyermekorvosra, tapasztalataink ugyanis kevés kompetenciáról és zárkózott hozzáállásról tanúskodnak ezen a területen…

 Mindenképp fontos megemlíteni (legyen szó bármely emésztési panaszról), hogy az anyatej a legjobb prebiotikus és probiotikus tulajdonságokkal rendelkező táplálékforrás a csecsemők számára, összetételéről a természet több százezer generáción keresztül gondoskodott. De melyek is itt a fő tényezők…

 Az anyatej egyik legfontosabb tulajdonsága prebiotikus szempontból az, hogy nagy mennyiségben tartalmaz galakto-oligoszacharidokat, azaz olyan különleges, prebiotikus tulajdonságú molekulákat, amelyek szelektíven és célirányosan táplálják a bifidobaktériumokat, így segítve ezek szaporodását (amely az egyik legfontosabb hasznos/barátságos baktériumtörzs a bélben).
Ezek az összetett szénhidrátok (vízoldékony rostok) egyáltalán nem emésztődnek a csecsemő vékonybél traktusában, így félrevezető az anyatej szénhidrát-tartalmával példálózni… akkor már sokkal érdekesebb lenne az anyatej zsírsav-összetételét tárgyalni (jövő hétfő előadásomon ezt meg is fogom tenni)…

 Kiemelendő, hogy néhány szintetikus, mesterségesen előállított tápszer tartalmaz galakto-oligoszacharidokat… így, ha számos okból kifolyólag mégis szükséges a tápszer használata, akkor sok tényező mellett olyan készítményt kell választani, ami megfelelő mennyiségben tartalmazza ezeket a prebiotikus tulajdonságú rostokat. Ha választani kell tehát, akkor ilyen tápszert keressünk, kiegészítve az előző bejegyzésben említett probiotikumokkal (barátságos baktériumokkal).

 A galakto-oligoszacharidok használata anyatejes táplálás vagy hozzátáplálás alatt is megpróbálható a barátságos baktériumtörzsek erősítéséhez/támogatásához…

4. Az utolsó kockázati tényező, amiről ebben a sorozatban szó esik (melyről mi minden életszakaszban sokat beszélünk), az az esetleges étel-intoleranciák kérdése.

Nyilvánvaló, hogy számos ételintoleranciát befolyásol az előbb említett és kapcsolódó egyéb kockázati tényezők megléte, mint az anya bélflórája, a csecsemő bélflórája, a császármetszés, az anyatejes táplálás hossza vagy az esetleges tápszer minősége. Azoknál a gyerekeknél, akik a fenti kategóriákba tartoznak, nagyobb valószínűséggel alakul valamilyen étel-intolerancia a hozzátáplálás során.

Nagyon fontos megemlíteni, hogy például az ételallergiák 95%-át tulajdonképpen mindössze 5+2 ételcsoport okozza, de egy-két kiegészítéssel nem nehéz 99%-os biztonságot (és ezáltal tünetmentességet) elérni.
Mindemellett évekkel ezelőtt hazai és külföldi laborok segítségével hosszas kutatást folytattunk arról, hogy melyik az a 8-10 ételféleség, amik idehaza a leggyakoribb és legerősebb ételintoleranciát okozzák, függetlenül az emésztőrendszer vagy az immunrendszer általános állapotától (gyerekeknél és felnőtteknél egyaránt). Ezeket az ételcsoportokat emésztési problémás csecsemőknél érdemes kerülni, de mi a hozzátáplálás során sem javasoljuk, hogy a szülők erőltessék ezen táplálékok akár túl korai bevezetését.

Emellett minden területen nagyon jó a hatása azoknak az élelmiszereknek, melyeket gyulladáscsökkentő tulajdonságaikról ismerünk.