„Az endometriózis és az étrend összefüggéseiről, javasolt táplálékkiegészítőkről és laborokról kérdeztem a funkcionális táplálkozás egyik fő szakértőjét, Bartha Ákos élelmiszerbiológust, táplálkozás-kutatót, a Táplálkozás-Beállítás™ szakmai vezetőjét és alapító tulajdonosát. Fogadjátok sok szeretettel a vele folytatott beszélgetést!

Endosegítő: Milyen módon segíthet egy étrendváltozás az endometriózis kezelésében? Miért érdemes ezt az utat elkezdeni?

Bartha Ákos: Abszolút mértékben úgy látom, hogy az endometriózis esetében is az étrend az egyik legerősebb eleme a különböző ide kapcsolódó egyéni kihívások megoldásának. Nyilván itt lehet és kell is beszélni egyéb életmódtényezőkről – ami kiegészítő jelleggel nagyon fontos – az étrendkiegészítők célirányos kérdéseiről és az idegen ösztrogénekhez kapcsolódó kérdéskörökről is. Először ugyanis ez utóbbitól indult el az endometriózisnak a nőgyógyászaton kívüli kutatása. Az viszonylag gyorsan látszódott, hogy sikerült számtalan étrendhez kapcsolódó kihívást is feltérképezni ehhez a területhez kapcsolódóan.

Az endometriózishoz kapcsolódó étrendi kutatások megtalálhatók a különböző szakmai, szakorvosi adatbázisokban, így például a gluténtartalmú gabonák fogyasztásával és az inzulinrezisztenciával való összefüggések, amelyek több más mellett gyakran kapcsolódnak az endometriózishoz.

Egy további fontos felismerés a transzzsírok étrendi jelenléte és ezek káros hatása volt. Azt lehet mondani, hogy az endometriózishoz kapcsolódó étrendi megoldások elsősorban az inzulinrezisztencia és a transzzsírok oldaláról indultak, de ezt még lehet tovább finomítani különböző zöldségfélékben lévő növényi hatóanyagoknak a jelentőségével vagy a bioflavonoidoknak a női egyensúlyra gyakorolt hatásaival. Az étrendi javaslatokat tekintve mi egyébként mindezt továbbfejlesztjük – az inzulinrezisztencián vagy a transzzsírokon túl – az omega-6 és a gyümölcscukor (fruktóz) irányába is, mert az is jól bizonyított, hogy az endometriózis egyben egy gyulladásos állapot, és ebben az esetben a gyulladáscsökkentő étrend számos eleme jótékony hatással bírhat. Így tehát az omega-6 csökkentése, az omega-3 emelése, a zsíroldékony vitaminokra való odafigyelés, mint például a béta-karotin az élénk színű zöldségekben, a magas tápanyagsűrűség és az alacsony glikémiás terhelés mind-mind jótékony hatással bírnak. Ezen felül pedig még szóba jöhetnek a személyre szabott kiegészítések.

Endosegítő: Arról tudnál mondani valamit, hogy az endometriózis hogyan kapcsolódik az inzulinrezisztenciához, és mi ennek az alapja?

Bartha Ákos: Az inzulinrezisztencia, illetve az ún. inzulinszerű növekedési faktorok egyrészt minden nőgyógyászati egyensúlytalansághoz bizonyítottan kapcsolódhatnak, és például a PCO-nál az S betű akkor kerül oda, és akkor lesz szindróma, ha az inzulinrezisztenciát és/vagy az emelkedett tesztoszteronszintet is diagnosztizálják. De a női szervezetben az emelkedett inzulinszintnek – bármilyen okból kifolyólag – közvetlen hatása van a petefészkek működésére, a kismedencének az állapotára, és endometriózisban sajnos ezen túl a kóros sejtburjánzási folyamatok felgyorsulására is. Itt az ösztrogéneknek a szerepe csak az egyik tényező, de a mitokondriális diszfunkció, ami a sejtburjánzást tovább katalizálja, az inzulinhoz és az inzulinszerű növekedési faktorokhoz biztos, hogy még pluszban kapcsolódik. Ezért van az, hogy sokszor az endometriózis sebészek is két dolgot szoktak jelezni: a hozzáadott cukrot vagy általában a finomított szénhidrátokat, illetve a vörös húst tessék elhagyni. Mind a két javaslatnak az alapja az inzulinigényben rejlik. Ennek a két ételcsoportnak – más ételcsoportok mellett – bizonyítottan nagy az inzulinigénye, és ebből emelkedett inzulinszint, inzulinrezisztencia és minden ehhez kapcsolódó további problémák keletkezhetnek.

Endosegítő: Ilyenkor inzulinrezisztencia áll fenn vagy annak a veszélye, amit jobb megelőzni?

Bartha Ákos: Nehéz megmondani, mert endometriózisnál több okból kifolyólag ritkábban vizsgálják – ellentétben a PCOS-sel – hogy fennáll-e inzulinrezisztencia. Erről kevés az információnk, de az biztos, hogy az esetek egy részében diagnosztizálható, másik részében pedig ennek a veszélye áll fenn, és ez az állapot az egészségügyi kihívás megoldását semmilyen formában nem szolgálja.  Az egyik nagy kihívás az endometriózissal küzdő hölgyek esetében – saját megfigyeléseink szerint – hogy a testtípusukból (szomatotípusukból) adódóan nincsenek egyértelműen az inzulinrezisztenciára vonatkoztatható panaszaik, így ezt ők sem veszik észre. Tehát nem hízékonyak, általában nem jellemző az androgén tüneteknek a megjelenése, ellentétben a PCO-val, ahol például szőrösödés jelenik meg. Így figyelmen kívül marad hosszú időn keresztül az a kérdés, hogy az inzulinnal van-e bármi probléma. És ők is abba az illúzióba ringatják magukat, hogy nekik ezzel valószínűleg nincs gondjuk, azonban mindez egy nagyon alattomos módon később a kismedencei problémákban nyilvánul meg.

Endosegítő: Azon kívül, hogy ebből adódóan – ahogy szoktad említeni az előadásaidon – a glikémiás terhelésre érdemes figyelni, melyek azok az élelmiszerek, amelyeket érdemes kerülni a magas inzulinigény miatt?

Bartha Ákos: Szándékosan használjuk a glikémiás terhelés definíciót, kevéssé a glikémiás indexet, mert a glikémiás terhelés egy sokkal pontosabb és valamivel modernebb megközelítés. A glikémiás terhelést pedig érdemes az inzulinigényről jelenleg meglévő információinkkal kiegészíteni.

Tehát a tejsavónak, a bizonyos más tejtermékeknek, a vörös húsoknak, a lektin tartalmú élelmiszerek néhány csoportjának, mint például a burgonyának, illetve bizonyos hüvelyeseknek is nagyobb az inzulinigénye.

A hüvelyeseknél ez nem a lencsefélékre, hanem elsősorban a babfélékre vonatkozik. A magas gyümölcscukor-tartalmú gyümölcsöknél is felmerül ez a tényező, míg a finomított szénhidrátoknál inkább a glikémiás terhelés az, ami számít.

Endosegítő: Érintetted a bioflavonoidokat. Ezek segíthetik a gyógyulási folyamatokat vagy a gyulladáscsökkentést?

Bartha Ákos: Inkább úgy fogalmaznék, hogy a hormonális egyensúlynak a megteremtését támogatják.

Endosegítő: Ez milyen ételeknek az étrendbe való beépítését jelenti a gyakorlatban?

Bartha Ákos: A flavonoidok az esetek többségében a növényeknek a színanyagai, tehát például a málnának, az áfonyának az élénk színe vagy az olyan élénk színű zöldségeknek, mint például a sütőtök, az édesburgonya, de ide tartoznak a zöldleveles zöldségek, vagy a kurkuma és más zöldfűszereknek a hatóanyagai. Ha tehát minél színesebben étkezünk, minél több élénk színű növényt fogyasztunk, akkor ezek a flavonoidok nagyobb mennyiségben kerülhetnek be a szervezetbe. Érdekes módon a flavonoidoknak a kérdésköre érdekelte már Szentgyörgyi Albertet is, csak ő nem találta meg azt, hogy a C-vitamin és flavonoidok között mi a szinergia, de ebből adódóan több olyan kutatócsoport van élelmiszertudományi területen, akik foglalkoznak a flavonoidoknak a jelentőségével Magyarországon is. Ezen kívül a keresztesvirágúak – így a brokkoli, karfiol, kelbimbó vagy a káposztáfélék – a diindolil-metán és az indol-3-karbinol tartalom miatt nagyon fontosak a fölös ösztrogének „semlegesítése”, de még fontosabb: anyagcseréje szempontjából.

Ezzel már jó pár alapelvet érintettünk, melyek önmagában is nagyon hatékonyak tudnak lenni. Ugyanúgy – a más szempontból egyébként egészséges – tejzsír az esetleges ösztrogéntartalma miatt egy ösztrogéndomináns állapotban, akár csak átmenetileg, nem feltétlenül előnyös.

Endosegítő: A glutén és az endometriózis kapcsolatát is érintetted. Erről mondanál pár szót?

Bartha Ákos: A gluténtartalmú gabonák és az endometriózis kapcsolata olasz kutatásokon keresztül elsősorban a fájdalomcsökkentésben került előtérbe az elmúlt években.

Tehát az endometriózishoz is kapcsolódó nőgyógyászati fájdalmak a glutén elhagyásával jelentős mértékben csökkenhetnek, és ez szerintem fontos, mert itt sokszor nagyon komoly fájdalomtényezőkről beszélünk.

Ha ezen valamennyit enyhít az étrenden belül a gluténmentesség, akkor azt gondolom, hogy az egy nagyszerű elem. Másrészt pedig mi magyarok a gluténtartalmú gabonákat 80%-ban valamilyen nagyon magas glikémiás terhelésű élelmiszer formájában fogyasztjuk, tehát a glutén elhagyásával két legyet lehet ütni egy csapásra. Ráadásul a gluténtartalmú gabonák semmilyen tápanyagot nem biztosítanak sem a gyulladáscsökkentéshez, sem a gyakori tápanyaghiányok megoldásához, sőt!

Endosegítő: Több kutatást olvastam endometriózis és étrend kapcsán, és az volt a tapasztalatom, hogy ezek sokszor ellentmondanak egymásnak. Mi az, ami alapján ki lehet választani, hogy melyiknek adunk hitelt? Mennyire számít egy kutatás, ahol 600 nőt vizsgáltak, miközben az endometriózis Magyarországon 200 ezer nőt érint, világ szinten pedig 176 milliót?

Bartha Ákos: Ez valóban egy komoly kihívás. A gyógyszergyártó cégek szeretnek dobálózni nagy számokkal, mintha az számítana, hogy mennyien vettek részt egy vizsgálatban, de kutatásmódszertani alapelveket tekintve a legtöbb esetben a kutatásnak a minőségét nem a létszám befolyásolja, hanem az, hogy mennyire körültekintően, korrekten és függetlenül végezték azt el, illetve hogy milyen alapelvet használtak. Ezen kívül azokat az elemeket érdemes egy rendszerből kivenni, amikről bizonyított, hogy más egészségügyi kihíváshoz is kapcsolódnak és ott is bizonyított a hatásuk. Egy elemnek több irányba van kifutása. Az előbb említett glutén például a fájdalomcsökkentés és a glikémiás problémák irányába is hat, ami mindjárt két fontos elem. Vagy például a transzzsírok kapcsolódnak bizonyítottam mindenféle más egészségügyi kihíváshoz, és ezért kellett tavaly az élelmiszerekből kivezetni őket, így például gyulladáskeltő hatásúak, emelik a rossz koleszterinszintet, a szív- és érrendszeri problémáknak a valódi okozói, súlyproblémák kapcsolódnak ugyancsak ide stb. Itt nyilván egyébként van kapcsolódás az endometriózishoz is, de az egy más területet ölel fel. Van számos képlékeny, ellentmondásokkal övezett terület, így például az endometriózisnál a kávé fogyasztása, de amúgy a vörös húsok is tipikusan ilyenek.

Endosegítő: A zöld teáról is olvastam, hogy az sem jó.

Bartha Ákos: Hatóanyagokat tekintve a kávé és a zöld tea között nincs nagy különbség. Mindkettő purinvázas alkaloidokon keresztül éri el azt a hatását, ami miatt fogyasztjuk, de valóban, itt lehet találni véleményeket pro és kontra. Nem is szoktunk külön a kávéról ebben a kérdéskörben beszélgetni. Ugyanúgy rengeteg pro és kontrát lehet felhozni a vörös húsok kapcsán is. Nem is magát a vörös hús jelleget tartom a legfontosabb kritériumnak, hanem azon belül az omega-6-zsírtartalmat vagy a kettőt akkor egyszerre. Bár nyilván a túlzott színhús-fogyasztás és a gyulladási faktorok kapcsolata is egy érdekes terület, és itt sokszor a vegetáriánusoknak igaza van. Tehát a többi összefüggésre is érdemes figyelni, valamint arra, hogy ha a prokat és a kontrákat egy mérlegbe helyezem, akkor a mérleg melyik nyelve az, ami előbb billen.

Endosegítő: A színhús és a gyulladás összefüggéseiről mit lehet tudni? Több irányzat van endometriózis étrend kapcsán, amely kifejezetten a vegetáriánus étrendet javasolja halakkal és esetleg tojással kiegészítve, bár ez utóbbi néha vitatott. A hús ajánlott vagy nem? Ebben mik a szempontok?

Bartha Ákos: Számos alternatív étrendi megoldásról tudjuk, hogy önmagában is egy nagyon hatékony kiindulópont az endometriózis támogatásában. Vegetáriánus megközelítés, vagy azon belül a makrobiotika, de ugyanúgy a paleolit szemléletet is fel lehet hozni az eredményesen használható kiindulópontok között. Ezeknek számos olyan eleme van, ami az átlag nyugati étrendhez képest sokkal inkább hat a megoldások irányába. Előttem jelen pillanatban nem ismert, hogy lenne bárkinek – talán rajtunk kívül – egy jól összefoglalt, laborokkal is támogatott és személyre szabott endometriózis étrendi javaslata, a megfelelő tapasztalatokkal kiegészítve. Mindegyik ilyen jellegű minta étrendből ki lehet venni nagyszerű dolgokat, de ezek a minta étrendek általában korlátosak konkrét és egyéni egészségügyi kihívások esetében, és egy szint felett komplex egészségügyi kihívások célzott megoldására már nem annyira hatékonyak, mint amilyennek véleményünk szerint kellene lenniük. De ha például a vegetáriánus megközelítéseket vesszük, és azt kiegészítjük a gluténmentességgel a fájdalomcsökkentés érdekében, valamint azzal, hogy a tejzsírral és a tejsavóval bánjunk óvatosan, akkor elmondható, hogy nem kell senkinek feltétlenül színhúst vagy vörös húst fogyasztania ahhoz, hogy nagyon hatékonyan előre tudjon lépni.

A színhúsok tápanyagban fontos elemeket tartalmazhatnak, de egy mennyiség feletti fogyasztás esetén már lehet gyulladáskeltő hatásuk is. Itt a mennyiség számít, és az, hogy a színhúsokat más, nagyon fontos állati terméktől el tudjuk különíteni.

Ebben a megközelítésben a hal is színhús, de a halaknál más előnyök is felmerülnek, így például az omega-3 tartalom és a könnyebb emészthetőség. A tengeri herkentyűk, a belsőségek egy része vagy más állati kötőszöveti részek (például a kollagén-típusú fehérjék) nem tartoznak a színhús kategóriába, és nem fejtenek ki gyulladáskeltő hatást sem. Sőt, éppen ellenkezőleg, bizonyítottan a fiatalságunk hosszú távú megőrzésének az eszközei.

Endosegítő: A máj is ide tartozik?

Bartha Ákos: A máj inkább a színhús kategóriába tartozik, de az, ami a májat vagy például más belsőségeket is kiemel, hogy a belsőségek tápanyagokban rettentően gazdagok. Ezek tehát nagyon sok tápanyagot koncentrálnak már kis mennyiségben is, ezért mindenképpen előnyös a fogyasztásuk. Nem is beszélve arról, hogy a hölgyek bizonyított vashiánya, valamint a májban lévő vas és B12 egy nagyon nagy jolly joker kapcsolatban áll egymással.

Endosegítő: A tojás is a színhús kategóriában van?

Bartha Ákos: A tojásfehérje alapvetően igen, és ez amúgy az egyik jelentősebb allergénünk is, ami más területeken okozhat gondot. Hypoallergén étrendekben a tojásfehérje nem is javasolt. A tojás tápanyagtartalma azonban elsősorban a sárgájában koncentrálódik, így például gyerekvállalási célok szempontjából a tojássárgájában levő kolin egy nagyon fontos tápanyag.

Ha tehát van endometriózis és vannak egyben gyerekvállalási célok is, akkor a tojássárgájának a fogyasztása mindenképpen nagyon fontos és indokolt is (akár szétválasztva, csak a sárgáját fogyasztva).

Ezen belül is lehet választani a tápanyagban gazdag, így szelénben, E-vitaminban vagy omega-3-ban gazdag tojásváltozatokat is. Ezek olyan funkcionális élelmiszerek, melyeket próbálunk minél jobban támogatni.

Endosegítő: Arról lehet tudni valamit, hogy az ilyen típusú tojást tojó tyúkokat kezelik-e hormonokkal vagy antibiotikumokkal? Ez ugyanis egy másik kockázati faktor lehet az endometriózissal érintetteknél.

Bartha Ákos: Bárhonnan nézzük, ez a kockázati faktor nem annyira jelentős, mint a xenoösztrogének, vagy például a tejzsír és az abban felhalmozódó ösztrogének. Van ilyen kockázat, bár ez inkább az állatok zsírosabb részeit érinti és azokat az állatokat, amelyeket könnyű manipulálni, mint például a baromfifélék – a csirkével és a pulykával az élen – és a sertés. Az például nagyon ritka, hogy mondjuk egy bárányt vagy egy nyulat akár hormonokkal vagy bármi mással manipuláljanak nagyüzemi körülmények között, mert ezt nehezebb kivitelezni, biológiailag érzékenyebb ezek az állatok. Előttem – mezőgazdasági tapasztalatból adódóan – nem is nagyon ismertek ilyen eljárások. A direktben történő hormonális kezelés nem ugyanaz a kategória, és nem gondolom, hogy ez – ha az előbb említett mértékeket is figyelembe vesszük – olyan komoly kockázati tényező lenne, különösen, ha az állatoknak nem a zsírosabb részeit, és nem elsősorban a manipulálható állatokat választjuk.

Endosegítő: Vagy ha például ezeknek a bio vagy termelői, szabadon tartott változatait választjuk?

Bartha Ákos: Abszolút, igen. Tehát a szabadon tartott, boldog csirke változatok minden bizonnyal sokkal jobb alternatívák minden szempontból.

Endosegítő: A mérték nagyon nehezen megfogható kategória. Napi szintű színhús fogyasztás okozhat gondot endometriózis esetén?

Bartha Ákos: Nem, az nem okoz semmilyen gondot. De még egyszer, a színhús fogyasztás nem kötelező érvényű dolog. Azt lehet mondani, hogy a napi összfehérje bevitelt – ha akár az állati eredetű formákat is nézzük – 1 g/testsúlykilogramm körül érdemes tartani. Tehát egy 60 kg-s hölgynél ez 60 g tiszta fehérjét jelent ezekből az előbb megbeszélt formákból. Ez egyébként tud igen kevés lenni egy tányéron.

Endosegítő: A 60 g a tiszta fehérjetartalomra vonatkozik, tehát akkor ennek utána kell nézni egy tápanyagtáblázatban?

Bartha Ákos: Igen, de nézhetünk egy példát. Pisztráng esetén 60 g fehérje legalább 30 dkg halhúst jelent, csirkénél pedig 25-30 dkg csirkemellet. Nyilván minél zsírosabb a hús, annál kevesebb a fehérje tartalma.

Endosegítő: Említetted, hogy egyes hüvelyeseknek nagy az inzulinigényük. Ily módon kissé szűkül a kör, hogy milyen fehérjeforrásokat vehetünk magunkoz endometriózis esetén.

Bartha Ákos: Igen, viszont említettük a halakat, a tengeri herkentyűket, a belsőségeket és a kollagén-típusú fehérjéket is. Ezek remek fehérjeforrások, bár a fehérjetartalmuk változó.

Endosegítő: A belsőségek esetén mi az, ami nem jelent biztosan gyulladásfaktort?

Bartha Ákos: Ott egyik sem jelent közvetlenül gyulladásfaktort, így mindegyik biztonsággal fogyasztható. Ez legtöbbször azonban inkább ízlés kérdése. A hüvelyesekben viszont sok növényi méreganyag lehet jelen – nem csak a lektinek, hanem egyéb anyagok is – ezért fontos a megfelelő előkészítés, ami legalább az áztatást jelenti, és nagyon fontos ezeknek a megfelelő, tradicionális és egyben mértékletes fogyasztása.

Tehát azokat válasszuk ki, amelyek a legtöbb pozitív dologgal és a legkevesebb kockázattal rendelkeznek, így ebből a szempontból a lencseféléket lehet ebből a körből kiemelni. Nyilván valamennyi fehérje van a gabonafélékben, a burgonyában meg egyéb növényekben is, például diófélékben, zöldleveles zöldségekben. Ezeknél azonban a biológiai hasznosulás – a lencsefélékhez hasonlóan – jóval alacsonyabb.

Forrás: http://endosegito.hu/endometriozis-es-etrend-osszefuggesei-interju-bartha-akossal-i-resz/