Ugyan nem a mi kompetenciakörünk, azonban számos további tudást csatolunk a következő tanulmányhoz, valamint ezért érintjük a Carmenta-Várandósság Fórumesten a HPA (azaz stressz)-tengely érintettségét (a tengely végén a mellékvese-kérgekkel) és a tápanyag-hiányok miatt kialakuló „belső stresszt” is:

Depresszió, szorongás, traumatizáltság kontra sikeres várandósság

„Régóta ismert, hogy az intenzív stressz, félelmi állapotok, erős depresszió gátolhatja a teherbeesést. Samuel Wasser kutató ezt adaptív szaporodási kudarcnak nevezi
(Wasser, 1999), arra utalva, hogy evolúciósan kialakult védőmechanizmusok óvják meg a nőt attól, hogy veszélyes környezetben szaporodjon. Mivel azonban a stressz észlelése szubjektív természetű és szorosan összefügg a nő élettörténetével is, ezek a mechanizmusok gyakran biztonságos körülmények közt is gátjaivá válhatnak a sikeres gyermekvállalásnak.
Az életük során különféle traumákat elszenvedett nőknél gyakori a spontán vetélés. Ennek oka az, hogy a születést elindító „óra” az agyban termelődő kortikotropinfelszabadító hormon (CRH), amely terhesség során a méhben is termelődik. Sorscsapásszerű életeseményeken átesettek körében a CRH szintje állandósultan magas lehet.

Számos vizsgálat igazolja, hogy az erős depresszió, szorongás, komoly munkahelyi vagy kapcsolati stressz komoly gátja lehet akár a megtermékenyülésnek, akár a terhesség kihordásának is. A stresszhormonok ugyanis gátolják a nemi hormonrendszer normál működését. Mivel a mesterséges megtermékenyítési eljárások hatékonysága beavatkozásonként 15-20%-os, az ismételt sikertelenség sok nőnél növekvő depressziót eredményez, ami még tovább rontja a sikeres megtermékenyülés esélyét. A pszichés meddőség megfelelő pszichoterápiás kezelésével jelentős sikerek érhetők el.”