Hogy erre a cikkre eddig hogyan nem bukkantunk rá?! Hihetetlenül sok igazság van benne és rengeteg kérdést is felvet. Amikre azonban valóban vannak válaszok, ezekről a kérdésekről és válaszokról szól a Táplálkozás-Beállítás™ Carmenta-program is.

Mivel a meddőség okai felderíthetők és nagyrészt eredményesen kezelhetők, a lombikprogram a legvégső esetben jöhet csak szóba. Hazánkban viszont nemegyszer alapos kivizsgálás nélkül, „futószalagon” küldik a pácienseket lombikkezelésre – állítja Czeizel Endre genetikusprofesszor.

Ön több ízben is azt állította, hogy Magyarországon sokan veszik igénybe feleslegesen a lombikprogramot. Megindokolná, hogy miért?

– Ne értsük félre egymást: én a lombikbébimódszert az orvosi csúcstechnológia egyik nagy sikerének tartom, és azt gondolom, hogy nemcsak a meddőségek kezelésében, hanem a genetikai ártalmak megelőzésében is óriási előrelépést jelent. A baj csak az, hogy a nemzetközi szakirodalom szerint, mivel ez az egészségre feltétlenül ártalmas módszer lehet, ezért nagyon meg kell fontolni, hogy mikor alkalmazzák. A módszernek igazából két elfogadott javallata van: ha a nőnek kétoldali petevezeték-elzáródása van, vagy a férfinek ötmilliónál kevesebb ondósejtje van – ugyanis ebben a két esetben a kötelező, lombikot megelőző öt inszemináció nem megvalósítható. Két éve voltam Veronában egy nemzetközi konferencián, ahol alapvetésként kezelték: ha valaki lombikra szorul, akkor ott kizárt a természetes fogantatás. Ehhez képest én Magyarországon tavaly hét olyan házaspárral is találkoztam, akik már lombikoltak, aztán különböző, például anyagi okokból ezzel felhagytak, és utána természetes úton lett gyermekük. Ez számomra azt mutatja, hogy mi még nem igazán követjük azt a nemzetközi gyakorlatot, miszerint csak végső esetben szabad a lombikmegoldáshoz fordulni, amikor minden más lehetőség kizárt.

Miért lehet veszélyes a lombikmódszer?

– Három olyan dolog van, ami gondot okoz. Az első az, hogy vannak olyan asszonyok, akik a nagyon erős hormonkezelésre kórosan reagálnak, ezt hiperstimulációnak hívjuk. Sok petesejtre van szükség, ezért nagyon sok hormont kapnak; de vannak nők, akiknek ettől szinte felrobban a petefészkük. Emiatt Magyarországon is volt halálozás. A második: akivel öt lombikkezelést végigcsinálnak, az a nő korábban klimaxol, mert olyan mértékben meríti ki a petefészek a kapacitását, a meglévő petesejteket. Harmadszorra pedig gondoljon bele: egy természetes fogantatásnál egy férfinek 300 millió ondósejtje használódik fel – míg a nő 2 millió petesejttel indul neki az életnek – azért, hogy mindig a legjobb ondósejt és a legjobb petesejt találjon egymásra. Na most egy ilyen mesterséges beavatkozás után az orvos azt a petesejtet és ondósejtet használja, ami éppen akkor adódik. Ezért 50 százalékkal több a fejlődési rendellenesség, bár ezt sem tanácsos dramatizálni, hiszen ha 4 százalékos általános fejlődési rendellenességgel számolunk, akkor a lombikbébiknél az arány 6 százalék. Ez a három dolog az, amivel mindenkinek tisztában kellene lennie, aki erre az egyébként fantasztikus módszerre vállalkozik.

Ezek szerint a nagy procedúrával beültetett, megtermékenyített petesejtek épsége esetleges?

– Így van. Viszont azt is el kell mondani, hogy a nyugati országokban már az a gyakorlat, hogy mielőtt beültetik a kis magzatkezdeményt, megvizsgálják azt. Mondjuk 32-64 sejtes stádiumban mindegyik megtermékenyített petesejtet meg lehet genetikailag vizsgálni: mivel ezek őssejtek, mindegyikből ki lehet venni egy-egy sejtet, és döbbenet, hogy 10 magzatkezdemény közül 8 eleve rossz, nem életképes, tehát azt nem kellene beültetni. Ha ugyanis csak a jókat ültetnék be, akkor nem 20-25 százalékos lenne a lombikkezelés sikere.

Mi az akadálya annak, hogy ez megvalósuljon Magyarországon is?

– Amikor azt mondom, hogy Magyarországon nem tartjuk be a nemzetközi szabályokat, akkor ebben nemcsak a lombikbébi-központok lehetnek felelősek, hanem a páciensek is. Sajnos gyakori, hogy amikor egy páciens eljut odáig, hogy gyereket akar, és az természetes módon nem jön össze – hiszen ez átlagosan 3–8 hónapot igénylő folyamat –, akkor kétségbe-esik, mert ő azonnal, gyorsan akarja, és automatikusan a lombikmódszerhez folyamodik. Pedig ilyenkor először egy nagyon részletes kivizsgálás kellene, meg kellene találni az okát, hogy miért nincs gyerek – akkor tudnánk, hogy ki az ellenség, és kivel kell harcolni. Ezzel szemben a páciensek elkerülnek az intézetekbe, ahol viszonylag könnyen eljuthatnak a lombikprogramig. Azt is ki kell mondani, hogy a magyar egészségügy nagy gondban van, a lombikmódszer pedig egyike a jövedelmező beavatkozásoknak.

Miért?

– Nézze, az, hogy Kaáli doktor 1992-ben megalapította az első meddőségi klinikát, és el tudta azt intézni, hogy Magyarországon páronként öt beültetést fizetnek, tiszteletet érdemel, de közben Európa más országaiban általában csak egy beültetést – kivéve egy országot, ahol hármat – fizet az egészségbiztosító. Meg kellene találnunk az egyensúlyt az orvosi alapszabályok és a páciens segítése között.

Ha egy év alatt természetes módon nem jön össze a baba, akkor – én úgy hívom – nehezített fogamzás esete áll fenn. Ilyenkor hét vizsgálatot feltétlenül el kell végezni:

• egyrészt a férfi ondóminőségével kapcsolatban;
• másrészt, hogy az ondósejtek át tudnak-e menni a méhnyakon – mert ha a két ember között összeférhetetlenség van, nem engedi át;
• harmadrészt, hogy átjárható-e a nő petevezetéke;
• negyedrészt, hogy a nő petefészke tud-e petesejtet termelni;
• ötödrészt, a méh képes-e felkészülni a megtermékenyített petesejt befogadására;
• hatodik, a beágyazódást segítő gének vizsgálata: a protrombin-, a leiden- és a méregtelenítő géné, mert kiderült, hogy ez komolyan befolyásolja a beágyazódást.
• Végül azt kell megnézni, hogy egészséges-e a nő, hiszen a cukorbetegség és még sok minden más mindezt igen kedvezőtlenül tudja befolyásolni.

Ha mindezeken a vizsgálatokon végigmegyünk, akkor 100 párból 90-nél meg tudjuk mondani, hogy mi az ok, és eredményesen tudunk harcolni ellene. Magyarul, orvostudományi szempontból minden lehetséges eszközzel a természetes fogamzás lehetővé tételén kell munkálkodni, és csak legvégső esetben szabadna szóba jönnie a mesterséges megtermékenyítésnek.

Igaz-e, hogy ha a pár kéri, hogy csak két petesejtet vegyenek le, a biztonság kedvéért akkor is többet vesznek le és termékenyítenek meg, akár tudtuk nélkül is?

– Igen, általában 16-20 petesejtet vesznek le, hiszen a magzatkezdeményeket fagyasztva el lehet tenni. Magyarországon nemrég az egyik intézet elkezdte a preimplantációs genetikai szűrést (PGS), melynek célja, hogy a magzatkezdemények közül csak a jót ültessék be. Ez genetikailag is borzasztóan fontos, hiszen az én praxisomban például három Angelina Jolie-hoz hasonló asszony van. Angliában megengedik, hogy ilyenkor valaki a lombikbébi-módszerhez folyamodjon, és csak azt a sejtet ültetik be neki, amelyben nincs benne ez a hibás gén, és akkor a gyermeke megszabadulhat ettől a családi átoktól. Amikor a hazai intézmény elkezdte ezt a megelőző vizsgálatot végezni, egy másik intézmény feljelentette, és betiltatta ezt a vizsgálatot.

Forrás:
http://www.hetek.hu/hatter/201306/czeizel_endre_genetikus_a_felesleges_lombikkezelesekrol