Palágyi Adrienn kedves ismerősöm az egyik bejegyzés kapcsán rákérdezett arra, hogy akkor milyen alternatív módjai vannak az ÉDESÍTÉSNEK. A válaszom elsőre ez volt: “csak véleményem van, ugyanis egyáltalán nem fogyasztok semmilyen édesítőt.” A véleményem viszont szigorúnak tűnhet: őszintén szólva jó szívvel és felelősen nem is tudom ajánlani egyiket sem.

HOGY MIÉRT?

Mert minden édesítő, legyen az mesterséges, természetes, vagy manapság divatosan-egészséges EGY CSAPDA. Csapda, mert a legfőbb rosszat egyik sem szünteti meg: AZ ÉDES ÍZT A SZÁDBAN! Ez az édes íz kondicionál a folyamatos édességfogyasztásra és tartja fenn a veszélyes sóvárgást az édességek iránt. A függőség megmarad! És ez még alternatív, egészségesnek hirdetett édesítőkkel is kötéltánc egy szakadék felett. Veszélyes, főleg egy olyan kultúrában, ahol 5 lépésenként hegyekben áll a finomított cukor. Aminek nap, mint nap látom a mellékhatásait. A “mumus” ugyanis ez az édes íz a szátokban és az, hogy ettől nem vagytok képesek megszabadulni. Persze, mi emberek szeretjük az édességet, talán a saját rovásunkra is…. ugyanis a természetben nem létezik finomított és tápanyagoktól megfosztott cukor. És sok helyen még méz sem.

Az édesség iránti vágyunk károsítja a szervezetet és sokkal egészségesebbek lennénk, ha egyáltalán nem fogyasztanánk édesített “ételeket”. A málna vagy a szeder természetesen édes izére kellene vágynunk… MAXIMUM… és nem a csokis muffinra (még akkor sem, ha eritrittel készült). A függőség az édes íztől valószínűleg sokkal inkább lelki kérdés. Viszont a forró csoki sosem fog kiváltani egy mosolyt vagy egy ölelést! Féken kellene tartanod az édesség iránti vágyadat, legyen annak forrása bármilyen alternatív édesítő, ha el akarod kerülni a károsodásokat! Mind testileg, mint lelkileg! Hagyd el őket egy hétre! Sikerül?! Adri kérdése persze arra irányult, hogy létezik-e olyan édesítő, aminek pozitív (de legalábbis nem negatív) hatása van az egészségre. Szerintem nem.

Mik azok, amik ESETLEG szóba jöhetnek?

Elsősorban csak olyanok, amit tartalmaznak TÁPANYAGOKAT is és nem pusztán technikailag tesznek valamit édessé. Nem fogok sorrendet állítani, de ezeknek a feltételeknek talán a nyers, pasztőrözetlen és szűretlen MÉZ, illetve az organikus és kénmentes fekete MELASZ felel meg. Talán a STEVIA levél… talán.

Valljuk be, hogy a xylitolra (xilit, azaz nyírfacukor) sokan érzékenyek (hasmenés, emésztési zavarok, stb.), és az eritrittel sem jobb a helyzet… ezek ugyanis cukoralkoholok és nem bomlanak le maradéktalanul az emésztés során, ezért okoznak bélpanaszokat. Minden bizonnyal a bélflórátokat alkotó baktériumok sem ünneplik a jelenlétüket. Alacsony a kalóriatartalmuk és nem emelik a vércukrot, és ez nagyon jó hír, de rettenetesen finomítottak és annyi közük a természeteshez, mint a plasztikai sebészetnek vagy a tank-pezsgőnek… nyírfát a xylitol körülbelül annyit lát, mint jegesmedve pingvineket és minden bizonnyal ásványi anyagokat von ki a szervezetből… nem annyit, mint a kristálycukor, ez igaz, de sokat azért ne várjuk egy szerintem műízű fehér portól…

Általában a fahéjig vagy a vaníliáig merészkedem és javasolni pedig azt tudom, hogy figyelj arra, hogy ki az erősebb: Te vagy az édes íz a szádban!