A jódban gazdag ételeknek a múltban is hosszan visszanyúló történetük van többek között a magas vérnyomás és egyéb kardiovaszkuláris megbetegedés természetes kezelésében. Még a nyilvánvaló tünetek megjelenése előtt például a pajzsmirigy alulműködése hozzájárulhat a szívbetegséghez és a strokehoz, ezzel növelve az elhalálozás kockázatát.

Érdekes táplálkozástudományi oda-vissza hatás, hogy a pajzsmirigy diszfunkciója kedvezőtlen változásokat okoz a vérzsír értékekben, megnövelve az LDL és össz. koleszterinszinteket (melynek nyilvánvalóan semmi köze az étrend koleszterintartalmához), valamint emeli a verőér meszesedés rizikóját. A pajzsmirigy alulműködés gyengíti a szívizmot és ezáltal kevésbé préselődik össze valamennyi összehúzódásnál; emellett szívritmus zavarokat is okozhat. Ezek a hatások nem kimutathatóak nyugalmi állapotban, de már közepes testmozgásnál fontossá válnak.

Az alulműködést mutató pajzsmirigy-funkció összefüggésbe hozható a hasi (csípő-derék körfogat arány) elhízással, ami egyben már a túlsúlyhoz is köthető rizikófaktor a kardiovaszkuláris megbetegedéseknél. Mindezeken túl számos jódban gazdag ételre egyaránt jellemző, hogy javítja a szövetek zsírsav-profilját, hiszen több étrendi omega-3-hoz és kevesebb omega-6-hoz jutunk ezen keresztül, ami bizonyítottan az egyik legjelentősebb faktora a szív- és érrendszer egészségének.

A pajzsmirigy normális működésének támogatása és a megfelelő étrendi zsírok fogyasztása igen komplex módon segít tehát a többszörös szív és érrendszeri rizikófaktorok jelentős csökkentésében. Összességében megállapítható – és talán legegyszerűbben is megfogalmazva – (tekintettel a hazai átlaglakosság kedvezőtlen zsírsav-bevitelére: túl magas omega-6-fogyasztás), hogy egy jódban gazdag, gluténmentes mediterrán-jellegű™ vagy megfelelően összeállított paleolit szemléletű étrend tradicionálisan hatékonyabb és biztonságosabb lehet, mint pusztán csak egy szintetikus pajzsmirigyhormon-kezelés (étrendi javaslatok nélkül vagy túlságosan általános kijelentésekkel).

Források:
1. Hoption Cann SA. Hypothesis: dietary iodine intake in the etiology of cardiovascular disease. J Am Coll Nutr. 2006 Feb
2. Canturk Z, Cetinarslan B, Tarkun I, Canturk NZ, Ozden M. Lipid profile and lipoprotein (a) as a risk factor for cardiovascular disease in women with subclinical hypothyroidism. Endocr Res. 2003 Aug
3. Iqbal A, Jorde R, Figenschau Y. Serum lipid levels in relation to serum thyroid-stimulating hormone and the effect of thyroxine treatment on serum lipid levels in subjects with subclinical hypothyroidism: the Tromso Study. J Intern Med. 2006 Jul
4. Fazio S, Palmieri EA, Lombardi G, Biondi B. Effects of thyroid hormone on the cardiovascular system. Recent Prog Horm Res. 2004;59
5. Kahaly GJ. Cardiovascular and atherogenic aspects of subclinical hypothyroidism. Thyroid. 2000 Aug;10(8):665-79.
6. Park YJ, Lee YJ, Choi SI, Chun EJ, Jang HC, Chang HJ. Impact of subclinical hypothyroidism on the coronary artery disease in apparently healthy subjects. Eur J Endocrinol. 2011 Jul
7. Haentjens P, Van Meerhaeghe A, Poppe K, Velkeniers B. Subclinical thyroid dysfunction and mortality: An estimate of relative and absolute excess all-cause mortality based on time-to-event data from cohort studies. Eur J Endocrinol. 2008 Sep
8. Rizos CV, Elisaf MS, Liberopoulos EN. Effects of thyroid dysfunction on lipid profile. Open Cardiovasc Med J. 2011;5
9. Molnar I, Magyari M, Stief L. Iodine deficiency in cardiovascular diseases. Orv Hetil. 1998 Aug 30
10. Jung CH, Sung KC, Shin HS, et al. Thyroid dysfunction and their relation to cardiovascular risk factors such as lipid profile, hsCRP, and waist hip ratio in Korea. Korean J Intern Med. 2003 Sep
11. Mariotti S, Cambuli VM. Cardiovascular risk in elderly hypothyroid patients. Thyroid. 2007 Nov