Egy holland gyermekgyógyászati gasztroenterológus, Dr. Dicke megfigyelte, hogy a második világháború alatt a lisztérzékenységgel összefüggő elhalálozások (igen, abban az időben sokan meghaltak lisztérzékenységben) 35-40%-kal CSÖKKENTEK! Amikor a háború véget ért, a halálozási arány visszaemelkedett Hollandiában a háború előtti szintre.

Az összefüggésre Dr. Dicke gyorsan rájött, hiszen a búza önmagában nem terem Hollandiában (és a háborús időszak is nagy károkat okozott mind a termésben, mind a szállításban-raktározásban), így a háború alatt nem is volt elérhető. Ez idő alatt a hollandoknak vissza kellett térniük a szinte kizárólagos burgonyafogyasztásra és a lisztet is burgonyakeményítőből készítették (ami ugye gluténmentes és nagy mennyiségben terem napjainkban is). A glutént tartalmazó gabonák hiánya a háború alatt egyértelműen összefüggésbe hozható volt azzal, hogy csökkent a cöliákiához köthető halandóság. Más egybeesés nem volt ilyen nagyszerűen megfigyelhető. Amikor a háború véget ért, a gluténtartalmú gabonák is visszatértek Hollandiába (például a búza vagy az árpa)… a komoly problémákat okozó (olykor halálos) lisztérzékenységgel együtt…