Számos kutatásból az tűnik ki, hogy a nagy dózisú jód akár ugyanolyan fontos is lehet, mint a D-vitamin és omega-3 zsírok. Nem véletlenül, a cikk végén kifejtem.

Ennek ellenére a nyugati orvoslásban 0,2 mg felett már károsnak szokták ítélni, 1mg felett pedig már toxikusnak is. Ehhez képest a japán halászfalvakban 10-14 mg az átlag napi jódfogyasztás!
És ők a leghosszabb életűek, a legkevesebb betegség is náluk fordul elő, de ami a lényeg, hogy ismeretlenek a pajzsmirigy-zavarok és mellrákos szinte nem fordul elő.

Sokan jelentős IQ emelkedésről számolnak be nagy dózisú jódfogyasztás mellett. Bizonyították pár éve klinikailag, hogy napi 50 mg mellett jelentősen megnő a brómium kiürülése a szervezetből (sok pajzsmirigy-hormon nem jódból+tirozinból áll, hanem bróm+tirozinból, a pajzsmirigy-hormon mérő módszerek azonban nem mindig tudnak ülönbséget tenni a kettő között!).
A nyugati társadalmak tagjai jódhiányban szenvednek, ez tény és kellőképpen diagnosztizált is… a kérdés, hogy mindezt miből érdemes pótolni… nagy kérdés!

Mi magunk is számos jódvizsgálatot végezettünk az elmúlt években, elsősorban vizeletből, de megfelelő jódszintet még egyszer sem láttam. Ami érdekes és elgondolkodtató…
Nagyon érdekes, bár extrém példa azonban, hogy napi 25 mg jód felett (illetve ha a jódszintünk megfelelő), akkor termelődik egy jodonát nevű hormon a pajzsmirigyben. A szervezetünk tehát képes előállítani egy hormont, azonban az emberiség 90% soha semennyit nem termel ebből a hormonból a jódhiány miatt. Holott rendelkezünk a képességgel. Vajon normális dolog ez?!

Minden bizonnyal természetes szükségletünk a megfelelő jódbevitel (ami jelentősebb, mint gondoljuk), hiszen ami DHA-t (Omega-3 zsír a tengeri halakban) tartalmaz, az tartalmaz jódot is (tengeri cuccok). És mindezen táplálékokat a napon tartózkodva kellett elkapni, összeszedni, begyűjteni (D-vitamin)…