Tyúkhús-leves

Tyúkhús-leves
2015.03.01.

“Az illúzióhoz, hogy egy “tyúkhús-leves” nevű termék azt a látszatot keltse, aminek hívják, hihetően kell a zacskóból kiömlenie és aztán úgy is kell kinéznie, ha leöntik vízzel.

Ez nem olyan egyszerű. A Knorr “Tyúkhúsleves csigatésztával” nevű terméke például csak két gramm szárított tyúkot tartalmaz, granulátum formájában. Ez nem több, mint 7 gramm eredeti tyúknak felel meg (“nedves tyúk” elnevezéssel). Természetesen nincs a világnak olyan szakácsa, aki ebből tyúkízt tudna varázsolni négy tányér leveshez. A Knorr képes erre egy gramm “aromával”: a gyári ízzel. Ez ugyan nem lesz igazi tyúkhúsleves, de “összehasonlítható megoldás”, ahogy a Knorr egy vegyésze ezt a folyadékot nevezi. Ára: 1,59 márka, akciósan 99 pfenning.

A Maggi is hasonlóképpen csinálja. Az úgynevezett “Marhahúslevesbe” literenként 2,3 gramm marhazsiradék és minimum 670 milligramm húskivonat kerül. Ezt a felirat szerint mennyiségileg egyéb anyagok megelőzik: jódozott só, aroma, ízfokozók, (nátrium-glutamát, E 631, E 627). Tulajdonképpen túlzás a készítményt az elenyésző mennyiségű, milligrammos nagyságrendű húskivonat után elnevezni. Lényegesebb alkotórészei alapján “jódozott só-aroma-ízfokozó levesnek” kellene hívni. Ez persze nem hangzik valami csábítóan. A levesevő ezt a terméket valószínűleg be sem akarná kanalazni. Miután azonban az igazság fékezné az étvágyat, a feliraton kell “szépíteni”.”

Hans-Ulrich Grimm: A leves hazudik című könyvéből

Nézzük mindezt a valóságban:

A Táplálkozás-Beállítás tanfolyamon résztvettek számára már egyértelmű, hogy a megvásárolandó termékek összetevőit alaposan át kell olvasni. A fenti idézet kapcsán azonban sokatokban felmerülhet a gyanú, hogy az idézett szöveg egy rosszindulatú mese egy akadékoskodó író tollából, melynek valóságalapja csekély. Nos, ennek ellenkezőjét magatok is kideríthetitek!

Ma pontosan ezt tettem, amolyan “aki nem hiszi, járjon utána” magyaros módszerrel (mintha nem tudtam volna, hogy mit fogok találni). Vásároltam tehát egy “Pikáns csirke” névre keresztelt meleg vízzel keverhető levesport, egy amolyan bögréből iható változatot. A címkén a következő összetevők olvashatók: só, ízfokozó (ebből 3 fajta, megfelelő E betűs jelöléssel), burgonyakeményítő, aroma (ami búzát és szóját tartalmaz) és végre jön a csirke: szárított por formájában 4,7-% os arányban, melyet követ még egy kis csirkezsír, néhány fűszer, színezőanyagok és antioxidánsok (az E betűk sora végül 7-el zárul, ez is mint a mesékben).

Mint azt a tanfolyamon elmondjuk, a termékösszetevők a szabályok alapján csökkenő sorrendben követik egymást. Magyarul, itt egy SÓS ÍZFOKOZÓLEVESRŐL van szó, kevés burgonyával. Ennél még a népmesében szereplő kőleves is bizalomgerjesztőbben indul. Egy tasak 25,9 grammot nyom, aminek a 4,7%-a hozzávetőlegesen (és most akkor nagyvonalú leszek) 1,3 gramm(!!!) tyúkhús. C vitaminból javasolnék minimum ennyit egy téli napon, de itt most elvileg egy tyúkhúslevesről beszélünk.

Ez az ár, amit a kényelem oltárán feláldoznak azok, akik a nagymama vagy saját maguk által elkészített “levest” lecserélik a fenti élelmiszeripari “készítményekre”. És most szándékosan nem azt a kifejezést használom, amit a tanfolyamon szoktam.

Ha időben szeretnél értesülni aktuális eseményeinkről, aktiváld havi rendezvényértesítőnket!