„A szénhidrátok finomítása (fehér cukor, fehér liszt) három alapvető módon befolyásolja az emberi szervezetet:

1. A mesterségesen finomított cukor nyolcszor töményebb, mint a liszt, nyolcszor olyan természetellenes, és talán nyolcszor olyan veszélyes. A nyelvet és az étvágyat ez a természetellenesség téveszti meg, és vezet ahhoz, hogy túl sokat eszünk belőle. Ki enne meg több mint egy kiló cukornádat minden nap? Ugyanez a cukormennyiség finomított formában mindössze 140 g-ot tesz ki. A mértéktelen cukorfogyasztás egyebek mellett cukorbetegséget, elhízást és szívkoszorúér-trombózist okoz.

2. A természetes növényi rostok kivonása fogszuvasodást, fogínybetegségeket, gyomorpanaszokat, visszértágulást, aranyeret és divertikulumokat okoz.

3. A fehérjék kivonása gyomorfekélyt okoz.

Csoda volna, ha a cukor és a fehér liszt, amely köztudottan tönkreteszi a fogakat, más károsodásokat nem okozna a szervezetben.

A szívkoszorúér-betegséget ez idáig a cukorbetegség „komplikációjaként” tartották számon. Mind a szívkoszorúér-betegség, mind a cukorbetegség egy közös okra vezethető vissza: a fehér cukorra és a fehér lisztre.

A dél-afrikai Natal indiai lakossága kilencszer annyi cukrot fogyaszt, mint az Indiában élő indiaiak, és rendkívül gyakori köztük a cukorbetegség előfordulási aránya: egyes vélemények szerint itt a leggyakoribb a cukorbetegség. Ha Indiában a tömegek is ennyi cukrot fogyasztanának, még belegondolni is félelmetes, milyen következményekkel számolhatnánk egy vagy két évtizeden belül.

A közegészségügyi programoknak a cukorbetegség diagnosztizálásától a preventív táplálkozás irányába kell elmozdulniuk, azaz a finomított szénhidrátok helyett a természetes szénhidrátok (zöldségek, gyümölcsök) fogyasztását kell szorgalmazniuk…”

Az idézet William Dufty Cukor blues című 1975-ben kiadott könyvéből származik. A fent leírt hatások az egyéni anyagcsere gyorsaságának és típusának függvényében még komolyabb károsodásokat okozhatnak az emberi szervezetben.