Idézet Hans-Ulrich Grimmtől A leves hazudik című könyvéből:

„Az illúzióhoz, hogy egy „tyúkhúsleves” nevű termék azt a látszatot keltse, aminek hívják, hihetően kell a zacskóból kiömlenie és aztán úgy is kell kinéznie, ha leöntik vízzel.

Ez nem olyan egyszerű. A Knorr Tyúkhúsleves csigatésztával nevű terméke például csak két gramm szárított tyúkot tartalmaz, granulátum formájában. Ez nem több, mint 7 gramm eredeti tyúknak felel meg („nedves tyúk” elnevezéssel). Természetesen nincs a világnak olyan szakácsa, aki ebből tyúkízt tudna varázsolni négy tányér leveshez. A Knorr képes erre egy gramm „aromával”: a gyári ízzel. Ez ugyan nem lesz igazi tyúkhúsleves, de „összehasonlítható megoldás”, ahogy a Knorr egy vegyésze ezt a folyadékot nevezi. Ára: 1,59 márka, akciósan 99 pfenning.

A Maggi is hasonlóképpen csinálja. Az úgynevezett Marhahúslevesbe literenként 2,3 gramm marhazsiradék és minimum 670 milligramm húskivonat kerül. Ezt a felirat szerint mennyiségileg egyéb anyagok megelőzik: jódozott só, aroma, ízfokozók, (nátriumglutamát, E 631, E 627). Tulajdonképpen túlzás a készítményt az elenyésző mennyiségű, milligrammos nagyságrendű húskivonat után elnevezni. Lényegesebb alkotórészei alapján „jódozott só-aroma-ízfokozó levesnek” kellene hívni.

Ez persze nem hangzik valami csábítóan. A levesevő ezt a terméket valószínűleg be sem akarná kanalazni. Miután azonban az igazság fékezné az étvágyat, a feliraton kell „szépíteni”.”

A Táplálkozás beállítás tanfolyamon résztvettek számára már egyértelmű, hogy a megvásárolandó termékek összetevőit alaposan át kell olvasni. A fenti idézet kapcsán azonban sokatokban felmerülhet a gyanú, hogy az idézett szöveg egy rosszindulatú mese egy akadékoskodó író tollából, melynek valóságalapja csekény.

Nos, ennek ellenkezőjét magatok is kideríthetitek!

Egyikünk most Hollandiában van, és pontosan ezt tette ott, amolyan aki nem hiszi, járjon utána magyaros módszerrel (mintha nem tudtuk volna, hogy mit fogunk találni). 🙂

„A mai nap folyamán vásároltam Hollandiában egy “Pikáns csirke” névre keresztelt meleg vízzel keverhető levesport, egy amolyan bögréből iható változatot.

A címkén a következő összetevők olvashatók: só, ízfokozó (ebből 3 fajta, megfelelő E betűs jelöléssel), burgonyakeményítő, aroma (ami búzát és szóját tartalmaz) és végre jön a csirke, szárított por formájában 4,7-% os arányban, melyet követ még egy kis csirkezsír, néhány szárított fűszer, színezőanyagok és antioxidánsok (az E betűk sora végül 7-el zárul, ez is mint a mesékben).

Mint azt a tanfolyamon elmondjuk, a termékösszetevők a szabályok alapján csökkenő sorrendben követik egymást.

Magyarul, itt egy sós ízfokozó-levesről van szó, kevés burgonyával. Ennél még a népmesében szereplő kőleves is bizalomgerjesztőbben indul.

Egy tasak 25,9 grammot nyom, aminek a 4,7%-a hozzávetőlegesen, és most akkor nagyvonalú leszek, 1,3 gramm(!!!) tyúkhús. C vitaminból javasolnék minimum ennyit, de itt most elvileg egy csúkhúslevesről beszélünk.

Ez az ár, amit a kényelem oltárán feláldoznak azok, akik a nagymama vagy saját maguk által elkészített „levest” lecserélik a fenti élelmiszeripari “készítményekre”. És most szándékosan nem azt a kifejezést haszálom, amit a tanfolyamon szoktam. 🙂

Mindennek most azért van aktualitása, mert sajnos az egy napos tanfolyamba csak egy nagyon rövid termékösszetétel elemzés fér bele, bár a fentinél azért részletesebb, és ezért még egyszer szerettük volna felhívni a figyelmeteket az élelmiszerek kiválasztására. Ezeknél a döntéseknél ugyanis nem foghatjuk a kezeteket.

A „Pikáns csirke” példa természetesen kirívó, de mostanában több országban nézegetem az élelmiszerboltok polcait és rengeteg “érdekes” termékkel találkozom.

És sajnos vagy nem sajnos, a bio- és reformüzletek csomagolt, előkészített, feldolgozott, félkész termékeinek nagyon nagy százaléka összetevők szempontjából ugyancsak hagy maga után néhány kívánnivalót. Néha elég sokat…

Tehát okosan és tudatosan vessünk mindig egy pillantást a csomagolt termékekre…

… még akkor is, ha elsőre úgy gondoljuk, hogy biztosan nincs baj az összetevőkkel! Ha valamiben nem vagyunk biztosan, vagy gyanús, akkor inkább ne vegyük meg, előbb esetleg nézzünk utána!

Találkoztam már burgonyakeményítővel, szójával és liszttel kevert darálthússal (egészséges, zsír csökkentett termékként feltüntetve), alapjáraton növényi olajokban megfürdetett magokkal (enyhén pörköltnek írva) és cukros lében aszalódott drága feketeerdei sonkával (legalábbis ez volt ráírva).

A cukorról, finomított lisztekről már írtunk. A növényi olaj kifejezés sem takar általában egészséges olajakat, ha oliva olaj lenne, azt biztos, hogy ráírták volna szép nagy betűkkel!

Mindez egy kis továbbképzés szeretett volna lenni a tanfolyamon már részt vettek számára. Akiket pedig részletesebben érdekel az élelmiszeripar és annak csodás, meseszerű világa, az jöjjön el következő tanfolyamunkra, addigra én is visszajövök az óperenciás tengeren túlról.”

Tehát válasszuk a legegyszerűbb, feldolgozatlan, natúr és teljes értékű termékeket!

Tudatos vásárlást és élvezetes étkeket kívánunk mindenkinek!