Hisztamin-érzékenyek integratív étrendi protokollja

posted in: Cikkek | 0

A mai nappal bevezetünk egy új fogalmat, ez pedig a következő:

“Hisztamin-érzékenyek integratív étrendi protokollja”‘™ (jobb esetben nem öndiagnózissal diagnosztizált hisztamin-érzékenységről vagy annak gyanújáról van szó, valamint az integratív megfogalmazás ugyancsak magában foglalja a kapcsolódó és célzott pszichológiai megközelítéseket is, mint ahogyan erről Eckhart Erzsébet is beszámolt eheti előadásán).

Miért éreztük már hosszú évek óta úgy, hogy az általános “hisztaminos” panaszokra vonatkozó étrendi megközelítéseken túl kell lépnünk, fejlesztenünk, de legalábbis más szemlélettel kell őket közvetítenünk?

Ennek alapvetően két fő oka van:
— a hisztamin-érzékenység megközelítése tradicionálisan nem pontos (nem is lehetett az, hiszen oly kevesen foglalkoznak vele átfogóan) és emiatt az egész problémakör ellentmondásokkal tarkított, ráadásul több orvosi szakterületet is érint.
— a jelenlegi megfogalmazások a hisztamint (mint egy nagyon fontos biogén amint) feleslegesen és egyre erősebben negatív szemléletben tüntetik fel, mely megközelítés további erősödése nem vezet sehová és egyéni szinteken gyakran nagyon téves megközelítéséket eredményez.

Szakmai Csapatunk évek óta próbál e témában komplex és konszenzusos arany középutat találni, más szakértők támogatásával és bevonásával (mint például Eckhart Erzsébet pszichológus; de többek között a mi hathatós közbenjárásunkra kezdték el magánlaborok bevezetni a DAO-enzim vizsgálatát is, mint az egyik konkrét kiegészítő módszerét a diagnózis felállításának).

Két konkrét példa arra, hogy milyen formájú kommunikációra és tudástranszferre törekszünk a “Hisztamin-érzékenyek integratív étrendi protokollja”™ kapcsán, melynek célja a pontos megértés és a közös nézőpontok lefektetése:

# A hisztamin egy igen fontos szereplője immunrendszerünk alapvető működésének!

# A hisztamin néhány, nem figyelmen kívül hagyható jótékony hatása (a teljesség igénye nélkül):
– Az ételek bizonyos mértékű hisztamintartalma elősegíti a gyomorsav termelődését, ezzel javíthatja a gyomor működését, és az emésztési folyamatokat is… (egyszerűen erre talált ki minket az evolúció és a hisztamin-érzékenyek gyomorfunkció bizonyítottan nagyon rosszak)
– Tágítja az ereket, sokszor ezért csökkenti túlságosan a vérnyomást
– Éberebbé tesz
– Erősen képes kontrollálni az étvágyat, ezáltal csökkentheti a testsúlyt
– Javítja a tanulási készséget és a memóriát, növeli az intelligenciát (valószínűleg mindezt a gyomor funkcióin keresztül. Éppen ez az az ördögi kör, ami gyermekkori beszédfejlődési rendellenségek esetén nagyon nehezen orvosolható megfelelőképpen és egy valódi kihívás)
– Szabályozza a sejtdifferenciálódást és növekedést
– Szabályozza a neuroendokrin- és az immunrendszert

Nézzünk egy másik fontos példát, mely tovább javítja a hisztamin-problémák megértését és így előremutató:

# A nagytestű tengeri halak (mint például a tonhal) nem javasoltak alacsony hisztamintartalmú étrendben?!
Ez így rendben is van, azonban a félreértések elkerülése végett ezt nekünk mindenképp tisztáznunk kell, mert számos biokémiai csavart tartalmaz ez a tiltás (és ezért szül annyi kiforgatott és ellentmondásos javaslatot is):
1. a tonhal hisztidinben (ami egy fehérje-“építőkocka”) gazdag, a rothadás során ezért keletkezhet benne gyorsan sok hisztamin (hisztidin >>> hisztamin)… azonban ez nem automatikus, feltétele a bakteriális rothadás (!) beindulása!

2. a rothadás azért indulhat be valóban gyorsan a tonhal esetében, mert meleg óceánokban fogják és a halászhajókon is magas a hőmérséklet (még egy nem mellékes tényező, persze).

3. a tonhal igen nagy testű halféle, ezért nehéz hűteni, a lassú lehűtés közben pedig fokozódnak a rothadási folyamatok és így több hisztidinből sajnos végeredményben valóban sok hisztamin lesz… (zárójelben megjegyzem, hogy ezért tartjuk télen a disznóvágásokat is).

Tehát foglaljuk össze: számos ételt démonizálunk (sokszor jogosan, sokszor jogtalanul) mindenféle hisztamin-diétákban, anélkül, hogy a pontos okokat bárki elmagyarázná, így törekedve a megértésre. Ha egy hisztamin-érzékeny személy a kifogás után rögtön sütne magának egy szelet tonhalat, semmi sem történne… és persze, egy tonhal-konzerv iszonyat mennyiségű hisztamint tartalmazhat, a fenti okok miatt kerülése tehát javasolt a továbbiakban is (azonban ez nem a tonhal hibája!).
Ugyanígy csak óvatos és alázatos kijelentéseket szabad tennünk minden más, rothadásra érzékeny élelmiszeripari folyamatok kapcsán, mert itt vélt vagy valós (laboratóriumban mért) hisztamintartalmakról lehet csak beszélni, az esetek többségében egy durván széles skálán, mely általában riogatásra és nem szakmai eszmecserére jó…

Nos, ezért használ sót évtízezredek óta az emberiség a tartósítás során… hogy ha fagyasztani nem is tudjuk, akkor a sóval mérsékeljük a rothadási (és így hisztaminképződési) folyamatokat, ugyanis a rothasztó baktériumok nem kedvelik túlságosan a só jelenlétét…

Ugyanez a helyzet az erjedési folyamatokkal (mely során nem fehérjéket, hanem cukrokat fogyasztanak a hisztaminképző mikróbák), így lesz minden esetben valóban nagyon veszélyes egy só nélkül lezajló erjedési folyamat, mint a sör, bor vagy pezsgőkészítés… ráadásul az alkohol más, komoly problémákat is okoz a hisztamin-anyagcserében (dupla csapás, ördögi kör).
Mindezekből következik, hogy a hisztamin-problémák pontos megértése élelmiszerbiológiai (vagy élelmiszermérnöki) ismeretek hiányában, pusztán közegészségügyi vagy szakorvosi szemlélet szerint jelentősen korlátozott és felületes is.

Folyatás következik, a “Hisztamin-érzékenyek integratív étrendi protokollja”™ kapcsán arról, hogy hogyan érdemes ezt a témát jól elkülönítve, logikusan átadni minden Érintettnek…

Ételallergiák…
DAO-enzim gátlók…
Rothadási és erjedési folyamatok a saját bélrendszerünkben…
És a többiek… pl. Masztocitózis

Sok sikert az egészséghez,
Bartha Ákos