Táplálkozásról endometriózisban

Kezdjük talán az egyik legérdekesebb megállapítással: a vizsgálatok azt mutatják, hogy az endometriózis általában az átlagosnál alacsonyabb testtömeg-indexű (BMI), azaz (magyar megközelítésben mindenképp) a kifejezetten sovány testalkatú nők körében fordul elő jóval gyakrabban.

A soványság azonban nem jelenti, hogy ezek a Hölgyek nem inzulin-rezisztensek, nincsen belső szervek körüli, úgynevezett viszcerális (azaz zsigeri) „zsírpárnájuk”, illetve nem magas a szervezetük gyulladásszintje. Ezeket mind érdemes vizsgálni (a vékony testalkatra vonatkozóan 0 és 90 perces inzulin-szint, IL-6, CRP, CA-125, …). Vékony testalkat melletti erős allergiák, ekcéma, asztma, illetve más gyulladásos természetű vagy autoimmun kihívások (Hashimoto, SLE, bélbetegségek, Sjörgen, Vitiligo, stb) ugyancsak együtt járhatnak ezzel a meglehetősen gyakori (bár sokszor nem felismert) kihívással.

Számos olyan tényező van kifejezetten táplálkozás szempontjából, melyek növelik a kockázatot az endometriózis kialakulásában

Maradjunk annyiban, hogy az adatok megosztóak, de a vörös húsok „olaszosan” (azaz tésztával, kenyérrel, édességekkel) történő fogyasztása egy valós kockázati tényező.
Érdekesség: az olaszok feltűnően sokat kutatják a kérdést, egyesek szerint azért, mert a gluténtartalmú gabonák fogyasztása igen komoly faktor ebben az egészségügyi kihívásban (is). Nos, a gabona vöröshússal mindenképp kerülendő.
Mindemellett (és ez már a marha és a vadhús mellett is szólhatna) a hosszúláncú és telítetlen, azaz az omega-3 zsírok fogyasztása JELENTŐSEN csökkenti a kockázatokat az endometriózis esetében. A legpozitívabb kutatások mind állati eredetű omega-3 forrásokról szólnak, azaz omega-3-as tojás, zsíros tengeri halak, puhatestűek, stb…

Apropó állati eredetű zsírforrások és endometriózis: a vegán étkezéssel kapcsolatban egyelőre még semmilyen formában nem sikerült bebizonyítani, hogy védene az endometriózissal szemben, sőt (!): a gyerekkorban elkezdett ilyen étkezés kifejezett kockázati tényező is lehet ebben a csoportban. Nemcsak emiatt javasoljuk az általunk „Különc vegának” nevezett anyagcsere-profilban legalább a megfelelő omega_3-Omega_6 aránnyal rendelkező állati termékek, valamint a magasabb cisztein- (egy kollagén-típusú fehérje) tartalmú ételek előtérben tartását. Pl. kis rákocskák vagy egy „jóféle” Koi-Koku leves (hogy a makrobiotikát is bekeverjük a „levesbe”).

3. Következzék a bizonyítottan legkomolyabb kockázati tényező az endometriózis kialakulásában : A TRANSZZSÍRSAV FOGYASZTÁS! (Hansen SO 2013; Missmer SA 2010; Smith J 2010; Parazzini F 2004)

Egy konkrét tanulmányban 50%(!) köré helyezik a valószínűségét annak, hogy a fokozott transzírsav-fogyasztás endometriózis kialakulásához vezet, holott a tanulmány általánosságban vizsgálta az étrendi zsírsavak és a kapcsolódó kockázatok összefüggéseit (Missmer SA, Chavarro JE et al. A prospective study of dietary fat consumption and endometriosis risk. Human Reproduction, 2010)
Álljunk meg itt egy pillanatra! Más szemszögből nézve majd 50%-os hatékonysággal megelőzhető a betegség kialakulása, ha kiiktatjuk a péksüteményeket, nápolyikat, édesipari készítményeket és minden egyéb olyan terméket, melyek potencionálisan rengeteg ipari eljárásnak kitett növényi zsírt tartalmaznak (pl. hidrogénezett napraforgó-olaj, margarinok és társaik). Ezek a termékek azért „akciósak” jelen pillanatban a boltok polcain, mert nem ez az egyetlen felismert és bizonyított kockázat a fogyasztásukkal kapcsolatban — (http://taplalkozasbeallitas.hu/miben-van-a-legtobb…/) (http://taplalkozasbeallitas.hu/margarin-avagy-hogyan…/).

Summa: Nőknél a transzzsírok fogyasztása nagyban befolyásolja az endometriózis kialakulását, holott az étrendi zsírokat endometriózis kapcsán vagy védőhatású vagy semlegesek (Omega-3, telített zsírok).

4. A tejcukrot is tartalmazó tejtermékek ugyancsak nem javallottak endometriózis kapcsán… miért fogalmazok így, hogy „tejcukrot is tartalmazó”?! Ebben az esetben a problémakör kettős és ez saját megfigyelésünk is.

Számos vizsgálat megerősítette már, hogy a sok (tehén)tejet fogyasztó nőknek átlag 15%-kal magasabb az ösztrogén-szintje (kórós sejtburjánzás esetén ennek nem örülünk). Ez számomra még nem jelentene tejtermék-fóbiát ebben az esetben sem, azonban…
… tisztában vagyunk vele, hogy az endometriózisos esetek igen nagy százaléka inzulin-rezisztenciával is küzd, így a tejcukros tejtermékek erős inzulinigénye és a sejtburjánzást ugyancsak növelő növekedési faktorok kettős hatása parkolópályára helyezi ezen élelmiszerforrásokat.

Figyelem: az utolsó tényező (inzulinigény) miatt ugyancsak nem tudjuk javasolni a burgonya, a magas gyümölcscukor-tartalmú gyümölcsök és gyümölcskészítmények (körte, barackfélék, levek/lekvárok, stb), valamint számos hüvelyes fogyasztását sem (pl. szója).

5. Hogy a megelőzés és megoldás egyik fegyverével fejezzük be a mai részt, fontos megemlíteni a D-vitaminszint nagyon jelentős hatását (érdemes laborban meg is méretni): a magasabb D-vitaminszint egyértelműen védőhatású az endometriózis kialakulásában, ami arra is enged következtetni, hogy nagy dózisú (min. 10.000 NE) D-vitamin (transzdermális vagy csepegtetős) pótlása mindenképp csökkenti a kockázatokat, illetve terápiás jelentőséggel bír.