Evolúciós szempontok a csecsemőtápszerek dúsításának kérdéséről

posted in: Cikkek | 0

Túl sok a jóból? Evolúciós szempontok a csecsemőtápszerek (elsősorban vassal való) dúsításának kérdéséről az Egyesült Államokban és ezek hatásai a gyermek egészségére.

Napjainkban jelentős vita zajlik a kereskedelmi forgalomban kapható csecsemőtápszerek megfelelő vastartalmának mértékéről. Globálisan jelentős eltérések mutatkoznak ezen termékek vastartalmában, 4-12 mg
vas/L között. Ugyanakkor nem tisztázott, hogy mennyi pótlás szükséges. Az anyatej vastartalma ennél alacsonyabb (0,2-0,5 mg/L), mivel a gyermek vasraktárai a terhesség alatt töltődnek fel. A születést követő hónapokban ezek a raktárak kiürülnek az anyatejjel táplált gyermekeknél. Korábban ezt a
csökkenést nagymértékben kórosnak gondolták; e helyett valószínűleg ez egy alkalmazkodási mechanizmus, hogy ezáltal minimalizálódjon a vas elérhetősége a kórokozók számára, a hozzátáplálással pont egyidejűleg. A gyermekbetegségekért felelős kórokozók többségének szüksége van a vasra a növekedéshez és a szaporodáshoz. A gyermekek vaskészleteinek csökkentésével (a hozzátáplálás kezdetén) a szervezet fiziológiailag korlátozhatja a vas elérhetőségét a kórokozók számára, csökkentve az esetleges fertőzések gyakoriságát és súlyosságát. Ezt az alkalmazkodó stratégiát a vas szabályozására a fejlődés bizonyos szakaszában aláaknázhatja a többlet vas bevitele általában a csecsemőtápszereken keresztül, egyaránt a szervezetbe épülő, a fel nem szívódó és a kiválasztásra kerülő vas tekintetében is. A fel nem szívódó vastöbblet elősegíti a kórokozók növekedését, így a vasat igénylő baktériumok rendszerint megzavarják a csecsemők szinergista bél-mikroflóráját.

Evolúcionárisan feltételezhető, hogy azok az anyák, akik anyatejjel táplálták a gyermekeiket (akiknek így alacsonyabb vastartalékaik voltak az elválasztás időszakában), nagyobb eséllyel élték túl a szilárd táplálékra való átállást, így csökkentve a kórokozók hozzáférését a vashoz. A jelenlegi
vasdúsítási gyakorlat alááshatja ezeket az adaptív mechanizmusokat: növelve a gyermek-megbetegedések valószínűségét.

@@@ Táplálkozás-Beállítás kiegészítései:
Tudományos bizonyítékok egyértelműen alátámasztják, hogy a szoptatás önmagában is javítja a csecsemő egészségét rövid- és hosszútávon. Jelentősen csökkenti az olyan fertőzések kockázatát, mint a cikkben érintett bélfertőzés, de a felsőlégúti-, fül- vagy húgyúti fertőzésekét is.
Az anyatej önmagában nem tartalmaz tehát túl sok vasat, vastartalma azonban sokkal jobban hasznosul a csecsemő szervezetében, mint a tápszerekben vagy gabonapépekben található hozzáadott vas. Mi ennek még az oka?

A tápszerekkel ellentétben az anyatejben megtalálható egy különleges fehérje, a LAKTOFERRIN, amely kvázi megköt minden felesleges, a csecsemő szervezete által fel nem használt vasat (illetve segíti a vas felszívódását is). Ráadásul az anyatej C-vitamint is tartalmaz, a hozzátáplálás során bevezetett vastartalmú természetes ételek pedig a vas felszívódását segítő egyéb faktorokat is, mint a B12-vitamin.

A túl sok hozzáadott (kvázi szabad) vas tápanyagául szolgálhat a bélrendszerben megtalálható kártékony baktériumoknak is, melyek így gyakran okoznak konkrétan hasmenést vagy szorulást. A kizárólag tápszerrel táplált kisbabák bélrendszerében bizonyosan túl magas a vastartalom, hiszen szinte semmi sincs, ami a felszívódást vagy a baktériumok elöli megkötést segítené (laktoferrin, C-vitamin, B12), ami mindezeken keresztül ráadásul az összes vasbevitel további csökkenéséhez vezethet, így járulva hozzá a tényleges vérszegénység kialakulásához is (ami már komoly probléma) – az anyatej melletti hozzátáplálás során a vasigény természetes kiegészítésére később majd fontos odafigyelni…

A szoptatott csecsemők jó vasellátását az is elősegíti, ha az anyák a várandósság és szoptatás alatt igyekeznek vasban gazdag táplálékokat fogyasztani (máj, vöröshúsok) (illetve a köldökzsinór “késleltetett” elvágása szintén a kisbaba vaskészletét növeli).

Forrás:
Am J Hum Biol. 2014 Jan-Feb;26(1):10-7.
Too much of a good thing: evolutionary perspectives on infant formula fortification in the United States and its effects on infant health.
Quinn EA.