Biztonságos keményítők

posted in: Cikkek | 0

Ezt a bejegyzést már régen meg akartam írni…
Miért javaslunk fogyasztásra úgynevezett BIZTONSÁGOS KEMÉNYÍTŐKET? És miért nagyon fontos mindez egy Keményítő-profilba™ tartozó egyén anyagcseréje esetén?

„A különösen magas tápértékű csontvelőhöz (ez egy Zsír-orientált-profilnak™ érdekes) elődeink úgy jutottak hozzá, hogy kőszerszámokkal feltörték az állatok csontjait. Könnyen lehet azonban, hogy a GUMÓK képezték az akkori emberszabásúak (Homo erectus) étrendjének igen fontos részét. A Harvard Egyetem ANTROPOLÓGUSA, Richard Wrangham által vezetett kutatócsoport szerint a kalóriában gazdag gumók – melyeknek mai képviselői közé tartozik a TÁPIÓKA, ÉDESBURGONYA, JAMGYÖKÉR, MANIÓKA, TARÓ, PASZTERNÁK, FEHÉRRÉPA, ZELLERGUMÓ, stb. – is jelentősen hozzájárulhattak az emberi agy növekedéséhez! Azzal érvelnek, hogy az éghajlat akkoriban igen szárazra fordult, így a gyümölcsök és olajos magvak mennyisége mellett valószínűleg a (nagytestű) zsákmányállatok száma is jelentősen csökkent. A gumókat viszont, melyek mind a mai napig bőségesen teremnek például Tanzániában és a hasonló adottságú országok területén, szinte biztosan nem érintették ezek az éghajlati változások. Ráadásul azt is tudjuk, hogy a gumókon elő más állatok, így a disznófélék és földi kutyák a virágkorukat élték akkortájt!

Megfigyelések szerint a csimpánzok sem vetik meg ezeket a táplálékokat. Az emberszabásúk étrendjének fontos részéve azonban talán csak azt követően váltak, hogy a faj képviselői megízlelték a talán villámcsapás következtében bozóttűzben megsült gumók különleges ízét és felismerték a „sütés-főzés” előnyeit. Az elmélettel nem mindenki ért egyet antropológus körökben, de nem a táplálkozási része miatt, hanem amiatt, hogy nem tudjuk pontosan, hogy mióta használjuk a tüzet tudatosan (mondjuk zellerchips-sütési célokkal). Táplálkozástudományi megközelítésből számomra élelmiszerbiológusként ez azonban másodlagos kérdés. MIÉRT?!

Arra nyilvánvalóan nincs közvetlen bizonyíték, hogy a Homo erectus égő faágakat cipelt vagy édesburgonyát (aminek semmi köze a krumplihoz) sütött volna, ám a bizonyíték hiánya még nem a hiány bizonyítéka.” × VALAMINT…

Nem tudjuk tehát pontosan, hogy a velő, a hús és a gumók (a tojás és a halak mellett) pontosan milyen arányban szerepelhettek az étlapon, de azt tudjuk, hogy a fent említett gumóknak mi az óriási jelentősége. Ezek a gyökérzöldségek nagy mennyiségben tartalmaznak PREBIOTIKUS tulajdonságú keményítőket, melyek jelentős részben nem emésztődnek meg a vékonybélben (ellentétben a cukrokkal például), így közvetlenül képesek táplálni a VASTAGBÉL jótékony baktériumait, akik ezért cserébe többek között RÖVID SZÉNLÁNCÚ ZSÍRSAVAKAT állítanak elő a szervezet számára… és tökéletesebb energia például a bélrendszer vagy a vesék számára nem létezik ezeknél a zsírsavaknál (és az agy is nagyon “szereti” őket)… nem beszélve arról, hogy az idegsejtek közötti kommunikációban is kritikusan fontosak ezek a tápanyagok (például a vajsav: GABA, ami a bélben kellene, hogy termelődjön). Bele se kezdjünk a bélben termelődő B-vitaminok és más biogén aminok kérdésébe….

A prebiotikus tulajdonságú gyökérzöldségek különleges hatására akkor figyeltem fel, amikor Jamaicában alkalmam nyílt tanulmányozni az atléták táplálkozási szokásait… Usain Bolt (az olimpiai bajnok) egy jamaicai atléta …. Mindketten szeretjük a sertéshúsos édesburgonyát….

× Forrás: E. Pennisi (1999): Did cooked tubers spur the evolution of big brain? Science magazin, 1999. Március 26.