„1933 nyarán egy Dr. W. Price nevű elszánt amerikai fogorvos a Sziklás-hegység legtávolabb eső kanadai nyúlványait, a Yukon területeit bejárva olyan indián törzsekre bukkant, akiknek a fogazatukat és egészségüket nem sorvasztotta el a fehér telepesek által magukkal hozott kultúra és kereskedelem. A Yukon-folyó mellett egy hideg téli napon húszfokos fagy van. A narancs és a citrom ezen a tájon nem terem meg. A C-vitamin legtöbb általunk ismert forrása nem létezik. Az indiánok szinte kizárólag vadászatból élnek. Az amerikai utazó kíváncsi volt, hogy az indiánoknál miért nincs skorbut (C-vitamin hiány).

Tolmács segítségével megkérdezett egy idős indiánt erről:

— Az önök népe hogyan menekül meg a skorbuttól?

— Ez a fehér ember betegsége — válaszolt az indián.

— El sem képzelhető, hogy egy indián skorbutot kapjon?

— De elképzelhető. De az indiánok tudják, hogyan előzzék meg a skorbutot. A fehér ember nem tudja.

— Miért nem mondják meg a fehér embernek, hogy hogyan előzhető meg?

— A fehér ember túl sokat tud ahhoz, hogy az indiánoktól bármit is kérdezzen.

— Nekem megmondaná, ha megkérném rá?

Az idős indián azt mondta, hogy ő hajlandó elmondani, de előbb meg kell beszélnie a törzsfőnökével. Amikor visszajött, közölte, hogy a törzselöljáró kész arra, hogy megossza vele a titkot, mivel az indiánok barátja, és azt tanácsolja nekik, hogy ne egyenek a fehér ember boltjában kapható lisztet és cukrot.

Az indián ezután részletesen leírta, hogyan ölik meg a vadászok a jávorszarvast, és nyitják fel hátul a zsákmányt, valamivel a vesék felett. Itt található az a valami, amit az indián „két kis zsírgolyónak” nevezett. A mellékvesék! Ezt a két kis zsírgolyót annyi darabra vágják, ahány tagú a család. Mindenki megeszi azt, amit kiosztanak neki. A jávorszarvas összetett gyomrának második gyomorfalát is megeszik. A Yukon-parti indiánok évszázadokon át képesek voltak aszkorbinsavat (C-vitamint) nyerni a jávorszarvas és a szürke medve mellékveséjéből…”

William Dufty