Az elégtelen kalória- és szénhidrátbevitel tünetei

Az elégtelen kalória- és szénhidrátbevitel számos egészségügyi kihívás hátterében állhat. Mi gyakran szembesülünk azzal, hogy a hozzánk forduló Ügyfelek tüneteinek egy része a túl alacsony kalória- és/vagy szénhidrátbevitel következménye. Ez elsőre hihetetlennek tűnhet, ugyanis a napjainkban elérhető kínálat bővelkedik ultrafeldolgozott élelmiszerekben, melyeknek köszönhetően járványszerűen terjed az elhízás vagy éppen az emésztőrendszeri diszfunkciók. Azonban sok egészségtudatos, pl. low carb étrendet folytató egyén eshet a krónikus „alulevés” csapdájába az elégtelen makrotápanyag-bevitelnek köszönhetően.

A nem megfelelő kalóriabevitel gyakori okai közé sorolhatjuk az alábbiakat:

• Időszakos böjt
• Az átlagosnál jóval több fizikai aktivitás (kielégítetlen nagyobb kalóriaigény)
• Stressz
• Félelem az egyes ételcsoportokkal szemben
• Időhiány
• Különböző fogyókúrák
• Várandósság/szoptatás

Az alábbiakban az elégtelen kalória- és szénhidrátbevitel leggyakoribb lehetséges tüneteit taglaljuk (a teljesség igénye nélkül)

1. Fogyási nehézségek

Ez az egyik legellentmondásosabb tünet az elégtelen kalóriabevitel kapcsán és nagyon gyakran együtt jár a túledzettség állapotával. Az esetek többségében a napi kalóriabevitel extrém alacsonynak számít – kb. 1000-1200 kalória – és együtt jár heti 6-7 intenzív edzéssel, mint pl. a Crossfit vagy a hosszútáv futás. Az érintettek joggal frusztráltak az állapotukat tekintve és gyakran hangzik el, hogy a kalóriacsökkentés és megemelt edzésszám óta a helyzetük csak rosszabbodott. A kalóriadeficit mellett a minél gyorsabb testsúlycsökkenés reményében sokan a napi szénhidrát mennyiségét is túlságosan lecsökkentik.

Míg a rövidtávú, mérsékelt kalóriadeficit segíthet a fogyási célok teljesítésében (kb. 300-500 kalória), addig az ennél sokkal nagyobb deficit hosszútávon változásokat idézhet elő a szervezet anyagcseréjében az egyensúly (homeosztázis) fenntartásának érdekében, amelyek negatívan hathatnak a kívánt fogyási célokra.

A szervezet nem szereti a drasztikus változásokat, így az erős kalória- és szénhidrátmegvonás következtében változhat a pajzsmirigyhormonok, a stresszhormonok és a nemi hormonok szintje egyaránt annak érdekében, hogy csökkentse az elhasznált kalóriák mértékét. Ilyen esetekben csökken az aktív pajzsmirigyhormon, a T3 értéke, csökkenhet a nemi hormonok termelése (köztük a progeszteronnak is) és növekedhet a stresszhormon, a kortizol koncentrációja a vérben. A krónikusan emelkedett kortizolszint vezet a leptin- és inzulinrezisztenciához, ezáltal megakadályozva a testsúly csökkenését. Az így kialakult állapot okozza az oly sokak által tapasztalt fogyási nehézségeket és az abból adódó egyén egészségügyi kihívásokat.

2. Meddőség és cikluszavarok

Régóta, a tudósok által is ismert tény, hogy a túl alacsony kalóriabevitel és testzsírszázalék meddőséghez és a ciklus elmaradásához vezethet nőknél. Ennek az állapotnak a legfőbb megnyilvánulása a hypothalamic amenorrhea (HA), ami rendszertelen ciklussal vagy annak teljes hiányával, alacsony energiaszinttel jár, táplálkozási zavarral vagy anélkül.

A HA a krónikus kalóriahiány mellett, összefügg olyan élettani változásokkal is, mint a hipotalamusz–hipofízis–mellékvese, azaz a stressztengely (HPA) túlműködése és a hipotalamusz–hipofízis–pajzsmirigy tengely (HPT) zavarai.

Ezekben az esetekben a cikluszavar és a stressztengely regenerálásának kulcsfontosságú eleme az megfelelő mennyiségű és minőségű kalóriabevitel biztosítása a szervezet számára. Ezt követően a teherbeesés esélye is növekszik, ahogy számtalan esetben láthattuk mi is ügyfeleink között az elmúlt években.

3. Ingadozó vércukorszint

Sok esetben halljuk, hogy az ingadozó vércukorszintért alapvetően a túlzott szénhidrátbevitel a felelős – ez sok esetben igaz is – azonban sokak számára új információ lehet, hogy az elégtelen kalóriabevitel ugyancsak szerepet játszik a vércukorszint alakulásában, különösen az alacsony vércukorszint esetében.

A hipoglikémia – alacsony vércukorszint – tünetei:

• erős éhségérzet,
• szorongás,
• szédülés,
• verejtékezés/izzadás,
• fáradékonyság, gyengeség,
• zavartság
• hangulatingadozás

A túl alacsony és nem megfelelő minőségű kalória- és szénhidrátbevitel könnyen vezethet alacsony vércukorszinthez különösen akkor, ha kombinálva van rendszeres testmozgással. Alacsony vércukorszint esetén inkább a magasabb cukortartalmú ételeket kívánjuk, így ezekben az esetekben gyakran nyúlunk ultrafeldolgozott készételekhez, ami hirtelen vércukorszint emelkedést okozva túlevéshez vezethet. Tehát fogyási célok esetén az a legmegfelelőbb étrend, amely a megfelelő mennyiségű és minőségű kalória-és szénhidrátbevitel által hozzájárul a hormonegyensúlyhoz és az egyenletes vércukorszint kialakításához.

4. Hangulatingadozás

Mivel az agynak szüksége van vércukorra a megfelelő működéshez, hipoglikémia esetén az önkontrol az első kognitív folyamat, amely sérül, ezáltal nehezebbé válik a koncentráció, a stresszhez való alkalmazkodás, türelmetlenné és indulatossá válhat az adott személy,

5. Alvásproblémák

Elégtelen kalória- és szénhidrátbevitel esetén tipikus tünet az alvásprobléma, amely összefüggésben van az éjszakai vércukorszint beeséssel. Az éjszakai hipoglikémia esetén a máj felszabadítja az általa glikogén formájában tárolt glükózt a vércukorszint optimalizálásának érdekében, azonban a túl kevés kalória és ehhez társuló túlzásba vitt testedzés esetén a máj már nem rendelkezik a szükséges glikogén raktárakkal, így nem képes a vércukorszint optimalizálására sem. Ebben az esetben a szervezetünk olyan stresszhormonokat szabadít fel, mint a kortizol és az adrenalin azért, hogy a glükoneogenezis folyamata útján glükózt állítson elő. A megemelkedett stresszhormonok miatt következik be végül az éjszakai ébredés. Tehát a pihentető és kiegyensúlyozott alváshoz elengedhetetlen az elegendő kalóriabevitel és a kiegyensúlyozott vércukorszint.

6. Krónikus puffadás

Egy hosszú ideje fennálló alacsony kalória-és szénhidráttartalmú étrend esetén kialakuló tápanyaghiány hatással van a pajzsmirigyhormonok szintjére, amely puffadás kialakulásához vezethet. Az aktív pajzsmirigyhormon, a T3 termelődése csökken, kialakul az euthyriod pajzsmirigy állapota, amikor az esetek többségében még a tartományon belül vannak a hormonok, de már csökkenő tendenciát mutatva. Az aktív T3 hormon alacsony, a reverz T3 hormon magas, a TSH (pajzsmirigy stimuláló hormon) és T4 hormonok általában normális értéket mutatnak, azonban a szervezet a pajzsmirigy alulműködéshez hasonló tüneteket produkál. A T3 hormon szabályozza az anyagcserénket, amennyiben a szintje lecsökken lassul a motilitás is, ami puffadáshoz vezet az esetek többségében. A pajzsmirigy alulműködés egyik legfőbb tünete a krónikus puffadás, így az elégtelen kalóriabevitel következtében kialakuló puffadás egyik oka az alacsony T3 hormon szint is lehet.

7. Gyakori hidegérzet

A kalóriamegvonás testhőmérséklet csökkenést okozhat. Az alacsonyabb testhőmérséklet oka lehet a termogenezis csökkenése, mivel a szervezetnek meghatározott mennyiségű kalóriabevitelre van szüksége a hőtermeléshez. Bizonyos esetekben egyes hormonális változások, mint a pajzsmirigyhormonok csökkenése és a HPA stressztengely zavara is a túlzott kalóriacsökkentésből ered, mely esetekben szintén gyakori a fokozott hidegérzet.

8. Erős hajhullás

A hajhullás az egyik első tünete a tápanyaghiánynak, amely fokozódhat bizonyos hormonális változások kialakulásakor (amelyeket szintén a túl alacsony kalória-és szénhidrátbevitel okozhat) mint a nemi hormonok (progeszteron-, ösztrogén- és tesztoszteronszint) csökkenése. A pajzsmirigy alulműködés fő tünetei között is szerepel a hajhullás, amit gyakran emlegetünk összefüggésben a túl alacsony szénhidrátbevitellel, ezért hölgyek esetében nem javasolt hosszútávon 120-140 gramm alatti szénhidrátbevitel.

Forrás:
https://chriskresser.com/are-you-an-under-eater-8-signs-youre-not-eating-enough/