A K2-vitamin segítségével kerül a kalcium a megfelelő területekre a szervezetben, mint például a csontokba és a fogakba.
Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy segít eltávolítani a kalciumot azokról a területekről is, ahol nincs szükség a kalciumra, de valamiért lerakódott, mint például az artériák faláról vagy más lágy szövetekből, például a tobozmirigy.

A D-vitamin esetleges toxicitását nem önmagában a D-vitamin nagy mértékű túladagolása, hanem az ezzel együtt járó K2-vitaminhiány okozza… ez az együtthatás okozza a kalcium meszes lerakódásait a verőerek falán. Ennek az az oka, hogy ha valaki megnövelt mennyiségben jut D-vitaminhoz (ez lehet önmagában a napsütés is), akkor a szervezete több olyan K2-vitamin-függő fehérjét állít elő, amelyek a kalcium mozgatják a szervezetben. K2-vitamin nélkül, ezek a fehérjék inaktivált állapotban marad, tehát a hozzájuk kapcsolódó előnyök nem realizálódnak maradéktalanul (és néhány ilyen fehérje „célt téveszt”). Fontos tehát, hogy ha valaki nagyobb mennyiségben vesz magához D-vitamint (hormonális egyensúlytalanságok, rákgyógyítás, szív- és érrendszeri problémák, fertőzések vagy megbetegedések esetén, stb), akkor ezzel összhangban megnövekedik a szervezete K2-vitamin igénye is. Együtt azonban ez a két hatóanyag valóban segít megerősíteni a csontokat és javítja többek között a szív egészségét is.

D3- és K2-vitamin… miben van K2 és mi lenne a helyes kombináció?

Nagyon érdekes például a hagyományos tibeti gyógyászat évezredes megközelítése ezen a területen (ahol kevés tabut ismernek, ha az egészségről van szó): előfordul ugyanis, hogy a szerzetesek télen jakk-velőt kennek a bőrükre, ami nagy mennyiségben tartalmazza mind a két létfontosságú tápanyagot. És ezt a tevékenységet nem tegnap kezdték…

Ezt azért fontos megfigyelni, mert egy ZSÍROLDÉKONY (lipofil) hormonról (D) és egy ugyancsak ZSÍROLDÉKONY vitaminról (K) beszélünk. Emellett nyugaton tudományosan bizonyított, hogy ezen tulajdonsága miatt például D3-vitaminból azok a változatok a megfelelő étrend-kiegészítők, melyeket cseppek formájában nyelv alá, nyálkahártyára lehet csepegtetni vagy BŐRRE KENVE alkalmazni (speciel mi egy olyan változatot használunk és javaslunk, ami mindkettőt tudja). Így például egy pajzsmirigy-zavarokkal kezelt páciensek kenhetik a cseppeket közvetlenül a pajzsmirigy környékére is… és tapasztalataink szerint ez hatásos is.

Nagyobb mennyiségben tartalmaznak megfelelő mennyiségű K2-vitamint a következő termékek, nagyjából csökkenő sorrendben :

• libamáj: zsírjával együtt, pl. pástétom formájában
• hosszan érlelt (min. 10-12 hónap), kemény (esetleg néhány brie jellegű), ZSÍROS, legelő tehenektől származó, természtes baktériumkulturákkal kezelt sajtok
• tojásSÁRGÁJA
• libahús
• jó minőségű vaj,
• velő
• más baromfifélék mája
• (fermentált zöldségfélék)

Azonban ha valaki terápiás célokra is használ nagyobb mennyiségű D3-kiegészítést (hormonterápiák, rákos megbetegedések, érrendszeri problémák vagy mert a szem- és hajszíne elsősorban őszi-téli-tavaszi időszakban megelőzésképpen mindezt indokolja), akkor javaslunk extra K2-vitamin kiegészítést is, kombinálva a D3-mal, ugyancsak CSEPEGTETŐS, nyelv alá csöppenthető változatban (ha minden jól megy, akkor hamarosan lesz kombinált készítmény is)…

Létfontosságú B-vitaminok mellett termelnek K-vitamint az egészséges bélflórában jelen lévő barátságos bélbaktériumok is, de nem kielégítő mennyiségben és a bélen belüli felszívódás is igen kérdéses. Most mondjam, hogy a velőszívás mikor kezdődött az emberiség történetében?!

Ha valaki napi 10.000 NE (nemzetközi egység) felett használ D3-vitamint, akkor azt egész biztos nem árt kiegészíteni min. 100-200 mikrogrammnyi (μg) K2-vitaminnal!