Van-e még itt összefüg­gés? Létezik-e olyan hagyományos alkotórész, amely borok­ban, fogkrémben, állateledelben és a perecben egyaránt előfordul? Aligha, gondolhatnánk. A dolgoknak mindeddig megvolt a saját vilá­guk, a keveredések csak mértékkel voltak lehetségesek, az öröklött határok felismerhetőek voltak. A kémikusok azon­ban nem ismernek ízhatárokat. Feloldják az összefüggéseket. Az ízek új világában a dolgok, az ételek elvesztették helyüket, eltolódtak a határok, így az édes élet furcsa társaságban találja magát.

A csokoládépudingot – legalábbis részben – hasonló összetevőkből keverik össze, mint a kutyaeledelt. A csemege­ bor ugyanazoknak az összetevőknek köszönheti zamatát, mint a szájöblítő. Az édes élet mérnökök és szabadalmi jogá­szok karmai közé került. Bár az élet esetleg még édes, de már egyáltalán nem mulatságos. Az édes pedig csak puszta illú­zió, minden alap nélkül. Semmi tápanyag, semmi energia, CSAK VEGYSZEREK a kalóriák helyett. Az új édesnek semmi helye a szervezetben, a szervezet nem tud vele mit kezdeni…”- Hans-Ulrich Grimm

„A következő recept talán nem felelne meg mindenkinek. Kiindulási anyagként ugyanis a szennyvíztisztítás maradéka szolgál. Vegyük a lötty szilárd részeit, a nem kevés WC-papírral együtt, magas hőmérsékleten főzzük granulátummá, őröljük meg, és adjunk hozzá valamennyi szójafehérjét. Ezzel készen is van a „Jinko Nikku”, az új keletű húspótlék. Mitsuyuki Ikeda, a távoli Okayamából származó japán tudós találmánya ízében még valamennyi kívánnivalót hagy maga után. Az első teszt­-evőt egy öreg tyúkra emlékeztette, csipetnyi hal mellékízzel.
Ez azonban korrigálható. A modern élelmiszergyártás kifej­lesztett ugye néhány szert, amelyekkel az ízek manipulál­hatók, és a legpenetránsabb illatok is elfedhetők.
A találmány, a kisebb hiányosságok ellenére a mérnöki teljesítmény mérföldkövét jelöli. Nagy sikerre azonban mégsem számíthat. Ikeda úr ugyanis egy súlyos hibát követett el.
Hozzájárult, hogy találmányát toilette-burgernek csúfolják…()
…. Ez nem hangzik valami nagyon étvágygerjesztően, így nem gyárt az ember bestsellert. Ikeda úr a marketingszabályok legalapvetőbbikét figyelmen kívül hagyta. Hiányzott az ele­gancia és természetesen a diszkréció. A végterméket a fo­gyasztó számára a legragyogóbb színekben kell feltüntetni, nem csak a – mindeddig elkerülhetetlenül – gusztustalan előállítási eljárás miatt…(). Mivel az élelmiszerek előállítói hasonló esetekben lényege­sen profibb módon járnak el, az újrahasznosításban már meglehetősen előrehaladottak – csúnya, negatív hírverés nél­kül. Hiszen a maradékhasznosítást az értelem parancsolja, a gazdasági szempontok miatt is, az ilyen alapanyagok ugyanis rendkívül olcsók…(). Megfelelő diszkrécióval azután a szemétből előkerült finomságok ma már bestsellerekké vál­nak.”- Hans-Ulrich Grimm